Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Hétköznapok és ünnepnapok
HÉTKÖZNAPOK ÉS ÜNNEPNAPOK A 23/II. zászlóalj bázislaktanyája a balassagyarmati honvédlaktanya lett. Az épület továbbra is a város tulajdonában volt, s a használatáért a honvédség csak bérleti díjat fizetett. Ennek alapján az önkormányzat feladata volt az épület karbantartása, de a szűkös pénzügyi keretek miatt a fenntartási kötelezettségének csak nagyon nehezen tudott eleget tenni. Az évtizedek alatt számtalan átirat született, amelyben a laktanya lakói kérik egy-egy hiba kijavítását. De milyen is volt az 1930-as évek elején a laktanya? A megépítése óta eltelt közel hatvan év alatt jószerivel semmit sem változott. Az U alaprajzú épület főhomlokzatát párhuzamosan építették a Kossuth Lajos utcával. Közepén volt a kapu, amely főbejáratként kocsik ki-behajtására is szolgált. Az épület és a járda között előkertet alakítottak ki, gondozását a katonák végezték. Az úttesttől a kapuig széles út vezetett, s ennek két oldalára sövényt ültettek. Az egyemeletes épület nem képezett szabályos U-alakot. Az Aradi utcai frontja közel kétszer olyan hosszú volt, mint a Tisza István — ma Ady Endre — utcai. Az eredeti tervek szerint ez az emeletes épület alkotta volna a laktanyát, de már építés közben kiderült, hogy egy gyalogzászlóalj csak úgy helyezhető el benne, ha kisegítő épületrészekkel bővítik. Még az átadás előtt az Aradi és az Ady Endre utca szárnya mellé folytatólag földszintes toldalékokat építettek. Ezekben istállókat és raktárakat alakítottak ki. A laktanyaépület így egy nagy udvart fogott közre, amelyet nyugati oldalról két és fél méter magas téglakerítés zárt le. Az 1928-ban a kis akácos erdő helyén épült csendőrlaktanyának hasonló téglakerítése volt. A két kerítés között egy szűk sikátoron keresztül a Tátra utcából át lehetett menni a Szent Imre utcába. A sikátorban uralkodó állapotokat jól érzékelteti, hogy a korabeli köznyelv csak „szaros-köz”-nek hívta. A főépület utcai frontján körben a földszinten és az emeleten az azonos kivitelű ablakok mértani pontossággal helyezkedtek el. A külső szemlélőben ez azt a benyomást keltette, hogy a laktanya egy nagy légterű épület. Ezt az érzést a magas gerincvonalú nyeregtető csak fokozta. A laktanya valódi szerkezete az udvar felől leplező- dött le. A földszinti és az emeleti helyiségek előtt egy széles nyitott folyosó futott körbe. Az alsó folyosó oszlopai boltívesen támasztották alá a felső szintet, míg a felső folyosó oszlopainál nem voltak ilyenek. Ez némileg megtörte az udvarról látható oszloprengeteg egyhangúságát, de nem leplezte azt, hogy alul és felül a helyiségek csak egy sorban helyezkednek el és nem túlságosan szélesek. Ráadásul minden egyes ajtó a nyitott folyosóra nyílt, ami télen előnytelen volt. Az épület ezen adottságán lényegesen változtatni nem lehetett.71 А 23/П. zászlóalj így örökölte a közel hat évig 41
