Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
A trianoni kötöttségek árnyékában
A trianoni kötöttségek, árnyékában díszmenetben távozott a térről.24 Az ünnepség kitűnően sikerült, köszönhetően a balassagyarmati zászlóalj mindenre odafigyelő szervezésének. A város ettől a naptól kezdve egy szép köztéri szoborral gazdagodott. Kétségtelen, hogy a katonasággal kapcsolatban a balassagyarmatiak szemében az emlékmű avatása volt az év eseménye. Történt azonban egy másik, csendesebb esemény is, amelyet szándékosan nem vertek nagydobra. 1937 tavaszán a honvédség részére 37 mm-es páncéltörő ágyúkat vásároltak. A páncéltörő ágyús alakulat a gyalogság új csapattestének számított. A fegyver kezelésének elsajátítására tanfolyamokat szerveztek, ahová a kijelölt tisztek mellett nagy számban vezényeltek továbbszolgáló tiszteseket is. A nógrádiak a váci tanfolyamokon ismerkedtek meg az ágyúkkal. 1937 októberében Balassagyarmaton alakult meg a 101. önálló gépvontatású páncéltörő-ágyússzázad, amely látszólag az l/III. „határőrzászlóalj”-hoz tartozott. Parancsnoksága valójában a szintén rejtetten működő rétsági „határbiztosító osztály” volt. A század békében egy szakaszból állt, mozgósításkor a mintegy 40 fős létszáma 97 főre gyarapodva századdá szerveződött, s így ekkor már két szakasz alkotta. Fő fegyverük a 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyú volt, melyből mindkét szakasz 2-2 darabbal rendelkezett. Az ágyúkat egy-egy 37 M. Krupp L2. H. 143 típusú, háromtengelyes terepjáró gépkocsi vontatta. Ez - felépítményének köszönhetően - a vezetőn kívül további öt főt szállíthatott, de elfért rajta az ágyúk lőszer-javadalmazásának egy része is. Mozgósításkor további négy tehergépkocsi vitte a század konyháját és egyéb felszereléseit. Az első parancsnok a katonái körében népszerű Örley Aladár százados volt.25 A század személyi állományának elhelyezésére egy szobát jelöltek ki az emeleten a zászlóaljparancsnoki iroda fölött, a földszinten kaptak századparancsnoki irodát és raktárt.26 Ez kényszerű társbérletnek bizonyult. Ekkor már a teljes zászlóalj a laktanyában volt, a fő utcai épület bérletét a honvédség megszüntette. A zsúfoltságot tovább növelte, hogy az ágyúk és vontatóik számára helyet kellett biztosítani. Ezek egyelőre az udvar végén leponyvázva álltak, miközben még érvényes volt rájuk a gyártóművi garancia. Hamarosan a laktanyaudvart nyugati oldalról határoló téglakerítés előtt négyállásos garázst építettek, amelynek az akkortájt az üzleteknél alkalmazott fémredőnyös kapui voltak.27 A laktanya gyalogos és „gépvontatású” lakói között — bár napirenden voltak a kölcsönös csipkelődések — bajtársias viszony alakult ki. 22
