Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Epilógus

I

tek fel azzal a beléjük sulykolt tudattal, hogy apáik, nagyapáik „utolsó csatlósként”, egy „fasiszta” hadsereg katonái voltak. Április 4-ét, Magyarország totális katonai vereségének napját, nemzeti ünneppé nyilvánították. A nyugati foglyok „nyugatiságuk” miatt kaptak bélyeget. Amit a Szovjetunió fogolytáboraiban sínylődök s azt túlélők el tudtak mondani, az a politikai rendszer számára nem volt szalonképes. Kezdetben ezeket az éveket még a nyugdíjba sem számolták be. Ezek az évek a rendszer számára kiestek, de akik átélték, azoknak fájó emlék marad örökre.

Az 1943. évi doni áttörésről évtizedekig az volt a köztudatban, hogy a magyar katonák az első támadáskor fegyverüket eldobálva menekültek. Ilyen légkörben természetes, hogy a 23-asoknak nem adatott meg az, ami 16-os apáiknak.

Nem hogy emlékművet nem állítottak nekik, de még sírjaikat sem volt szabad ápolni. A balassagyarmati 16-os honvéd emlékművet 1967-ben lebontották, és a Palócliget egyik félreeső sarkában állították fel újra. A térre a Balassagyarmat környéki harcokban meghalt orosz katonák közös sírja került, mögéje pedig sok márvány és gránit felhasználásával dísztribünt emeltek. Ez szolgált állandó díszletéül a korabeli állami ünnepek helyi megemlékezéseihez. 1990 után az új önkormányzat egyik első intézkedése volt a Hősök terén lévő „szocialista realista” stílusú díszemelvény elbontása és a 16-os honvéd emlékmű visszahelyezése. A Balassagyarmaton és környékén élő egykori 23-asok közül sokan aktívan

164- A balassagyarmati 16-os honvéd emlékmű a 23- gyalogezred emléktáblájával

225

1