Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon

1 amerikai cigarettát szívtak. A lábukon amerikai csatos bakancsot viseltek, s szinte mindegyikük géppisztollyal volt ellátva. Ezek az oroszok már nem azok voltak, akiket a 23-asok 1942-ben a doni hadszíntéren megismertek.”265 A mostoha időjárás és a rossz táplálkozás miatt sokan megbetegedtek, s jó páran átszöktek, inkább a hadifogságot választva. Vizy Ferenc október 5-én lázas beteg lett és mozdulni sem bírt. Sebesültszállító autón Csorvásra vitték. A frontközeli hátországot jól jellemzi, hogy a sebesülteknek a lakosság kávét, teát, süteményeket vitt. Október 6-án Vizy Ferencet gépkocsin Szentesre vit­ték, majd 7-én este kórházvonattal Budapestre. Mindenki meglepetésére a Nyu­gati pályaudvarhoz rendelték a főváros összes taxiját. A kockás sávos gépko­csik hordták szét a kórházakba a sebesülteket. Vizy Ferenc a 10. számú hely­őrségi kórházba került, távol a zászlóaljtól és a fronttól. Naplójának további idézését mellőzöm. Az olvasó számára érdekes események a fronton történ­tek, méghozzá 1944. október 6-i kezdettel. Ezen a napon a 2. Ukrán Front általános támadást indított, s ezzel kezdetét vette a debreceni hadművelet. Frecska József a következőképpen emlékszik vissza erre a napra: „A 23/6. századdal Magyardombegyház térségében védőállásban voltunk. Az oroszok éjjel lőttek. Balról megszakadt az összeköttetés. Vandornyik őrmester — a ke­resztnevére már nem emlékszem -, aki akkor került ki a frontra, kérdezte tő­lem, hogy ilyenkor mi a teendő. Mondtam neki, hogy küldjön ki járőrt az ösz- szeköttetés felvételére, meg egyáltalán kideríteni, hogy mi történt. A járőr el­indult az összeköttetést felvenni, de hamarosan visszajöttek azzal, hogy a kö­zeli országúton az oroszok már mögöttünk járnak. A közelünkben egy kisvas­út töltése volt. Azokat, akik erre felkapaszkodtak, mind lelőtték. Négyen maradtunk az állásban. Egyszer csak egy orosz harckocsi jött velünk szem­ben, majd megállt az állásunk előtt, ahol lebújva voltunk. Nem tehettünk mást, mint hogy felemelt kézzel felálltunk. A parancsnok kidugta a fejét és intett, hogy kapaszkodjunk fel a harckocsira, hadifogságba estünk.”266 Tibay Géza így emlékszik vissza erre a napra: „Október 6-án az oroszok ha­talmas páncélos erőkkel megindították támadásukat. Papírvékony védel­münk elégtelen volt a támadás elhárítására. Ellenállási gócok ugyan kialakul­tak, de ezek nem voltak elegendők, hogy a Tiszántúlt megtartsuk. Annyiban volt szerencsénk, hogy az oroszok Debrecen irányába fordultak, s elkeseredett harcok kezdődtek a városért.”267 A következő napokban kibontakozott a debreceni páncéloscsata, amely ok­tóber 20-ig változatlan hevességgel tombolt. Október 12-én a 20. gyalog­hadosztály némileg fellélegezhetett, mert sávjában a szovjet támadást be­szüntették, de 16-án, a sikertelen magyar kiugrási kísérlet után megkezdték az előrenyomulásukat Kecskemét-Budapest irányába. A 20. gyaloghadosztály 199 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom