Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
1 amerikai cigarettát szívtak. A lábukon amerikai csatos bakancsot viseltek, s szinte mindegyikük géppisztollyal volt ellátva. Ezek az oroszok már nem azok voltak, akiket a 23-asok 1942-ben a doni hadszíntéren megismertek.”265 A mostoha időjárás és a rossz táplálkozás miatt sokan megbetegedtek, s jó páran átszöktek, inkább a hadifogságot választva. Vizy Ferenc október 5-én lázas beteg lett és mozdulni sem bírt. Sebesültszállító autón Csorvásra vitték. A frontközeli hátországot jól jellemzi, hogy a sebesülteknek a lakosság kávét, teát, süteményeket vitt. Október 6-án Vizy Ferencet gépkocsin Szentesre vitték, majd 7-én este kórházvonattal Budapestre. Mindenki meglepetésére a Nyugati pályaudvarhoz rendelték a főváros összes taxiját. A kockás sávos gépkocsik hordták szét a kórházakba a sebesülteket. Vizy Ferenc a 10. számú helyőrségi kórházba került, távol a zászlóaljtól és a fronttól. Naplójának további idézését mellőzöm. Az olvasó számára érdekes események a fronton történtek, méghozzá 1944. október 6-i kezdettel. Ezen a napon a 2. Ukrán Front általános támadást indított, s ezzel kezdetét vette a debreceni hadművelet. Frecska József a következőképpen emlékszik vissza erre a napra: „A 23/6. századdal Magyardombegyház térségében védőállásban voltunk. Az oroszok éjjel lőttek. Balról megszakadt az összeköttetés. Vandornyik őrmester — a keresztnevére már nem emlékszem -, aki akkor került ki a frontra, kérdezte tőlem, hogy ilyenkor mi a teendő. Mondtam neki, hogy küldjön ki járőrt az ösz- szeköttetés felvételére, meg egyáltalán kideríteni, hogy mi történt. A járőr elindult az összeköttetést felvenni, de hamarosan visszajöttek azzal, hogy a közeli országúton az oroszok már mögöttünk járnak. A közelünkben egy kisvasút töltése volt. Azokat, akik erre felkapaszkodtak, mind lelőtték. Négyen maradtunk az állásban. Egyszer csak egy orosz harckocsi jött velünk szemben, majd megállt az állásunk előtt, ahol lebújva voltunk. Nem tehettünk mást, mint hogy felemelt kézzel felálltunk. A parancsnok kidugta a fejét és intett, hogy kapaszkodjunk fel a harckocsira, hadifogságba estünk.”266 Tibay Géza így emlékszik vissza erre a napra: „Október 6-án az oroszok hatalmas páncélos erőkkel megindították támadásukat. Papírvékony védelmünk elégtelen volt a támadás elhárítására. Ellenállási gócok ugyan kialakultak, de ezek nem voltak elegendők, hogy a Tiszántúlt megtartsuk. Annyiban volt szerencsénk, hogy az oroszok Debrecen irányába fordultak, s elkeseredett harcok kezdődtek a városért.”267 A következő napokban kibontakozott a debreceni páncéloscsata, amely október 20-ig változatlan hevességgel tombolt. Október 12-én a 20. gyaloghadosztály némileg fellélegezhetett, mert sávjában a szovjet támadást beszüntették, de 16-án, a sikertelen magyar kiugrási kísérlet után megkezdték az előrenyomulásukat Kecskemét-Budapest irányába. A 20. gyaloghadosztály 199 i
