Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
Harcok, a Kárpátok előterében. Erdélyben és Magyarországon lenül jól lőnek aknavetővel, s ebben a mérhetetlen mennyiségű lőszerkészletük sem korlátozza őket. Ezt mi, a Kárpátok előterébe kivitt sorkatonák is megtapasztalhattuk. Általában mindig villamódszerrel lőttek. Egy gránát becsapódott a céltól balra, egy jobbra. A becsapódásokat megfigyelve természetesen távolságot is helyesbítettek, s a harmadik gránát szinte biztos, hogy telibe találta a célt. Talán éppen Lipa községnél voltam a szemtanúja ilyennek. A tüzérségi megfigyelő a templomtoronyban volt. Miután két gránát becsapódott mellette, mondtam a közelemben lévő katonatársamnak: - Figyeljed, a következő biztosan eltalálja a tornyot! így is lett.”250 Augusztus 7-én a szomszédos völgyben védő 14. gyalogezred állásainál súlyos harcok bontakoztak ki. A támadók betörtek az állásaikba, s mintegy 200 foglyot magukkal vittek. Ezen a napon a 23-asok is egy hadifoglyot ejtettek. Másnap új védővonal kiépítéséhez kezdtek. Egész nap lövészárkot ástak és követ hordtak. Augusztus 12-én a 23/5. századot támadás érte, s 12 sebesültet veszített. A következő napokban állandósultak a harcok. A zászlóaljnál sok sebesülés történt, de a gyenge élelmezés és a rossz körülmények miatt is sokan megbetegedtek. Augusztus 22-én a 23-asok állásai egész nap aknatűz alatt álltak. A következő napon a hegy védői új állásokat foglaltak el, mindössze 100 méterre a támadók állásaitól. Egész nap aknatüzet zúdítottak rájuk, ezért szinte mozdulni sem tudtak, s az ellenséges állások közelsége miatt az éjszakát is feszült figyelemmel kellett tölteni. Ettől a katonák nemcsak fizikailag, hanem idegileg is kimerültek. Ezen a napon a keleti fronton sorsdöntő esemény történt. Az eddigi hűséges szövetséges Románia szembefordult a németekkel, miközben szabad utat engedett a Vörös Hadseregnek. Hirtelen szabaddá vált az út a Balkán és a magyar Alföld felé. Az eseményről a Jaworina-csúcs védőállásaiban kuporgó 23-asok mit sem tudtak, pedig nemcsak a háború további menetében történt gyökeres változás, hanem a 20. gyaloghadosztály sorsa is hamarosan másképpen alakult. Augusztus 24-én a 23/11. zászlóalj leváltotta a 23/E zászlóaljat. Erős aknatűz után megindult a szovjet támadás. А 23/Ш. zászlóalj súlyos helyzetbe került, délutánra a balassagyarmatiakat kiugrasztották az állásaikból. Hamarosan feladni kényszerültek a hegyet, ahonnan a 23-asok késő délután levonultak. 19 órakor egy tisztáson gyülekeztették az ezredet, ahol megpihentek, s itt éjszakáztak. Augusztus 25-én reggel az ezredet útba indították Vyszkow felé, de 10 órakor parancsot kaptak a visszafordulásra, mert a 20. gyaloghadosztálynak elrendelték a magaslat visszafoglalását. Hiába próbálkoztak a stratégiailag fontos magaslat visszaszerzésével, a 25-én és 26-án megindított több roham is eredménytelen volt, miközben magyar részről sok sebesültet veszítettek. A sebesültek többségét Ökörmezőn látták el, majd Husztra, a 112. számú tábori 188
