Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

A trianoni kötöttségek árnyékában

I

zászlóalj névadójának festett arcképét. A páholyokká átalakított földszinti és emeleti folyosókon foglaltak helyet a társ-fegyvereserők küldöttei, a város és a megye vezetői, a polgárság és a diákság képviselői. A zászlóalj katonái teljes felszereléssel az udvaron sorakoztak fel. Minden alkalommal katonai pompával hozták a 16-osok világháborút megjárt zászlóit. A katonai és a polgári szónokok beszédei után megkoszorúzták a zászlóalj névadójának portréját. Az ünnepségek legérdekesebb része a zászlóalj díszkivonulása volt. Ekkor teljes menetfelszerelésükkel a város főbb utcáit érintve kerékpárjukon tettek egy fordulót, ahogy a korabeli sajtó jellemezte: „mindenütt a lakosság büszke rokonszenvétől kisérve”.14

Az esemény végén a tisztikar egy kedélyes sörözésen látta vendégül az ismerős családokat, majd a tiszti étkezdében ebédre a város vezetőit.

1932. október 1-jétől a trianoni kötöttségek szem előtt tartásával, rejtetten ismét némi haderőfejlesztésre került sor. Az 1921-ben létrehozott hét vegyesdandár területén egy-egy új gyalogezredet állítottak fel. Rejtési okokból „határőr” névvel jelölték meg. Minden vegyesdandár területén létezett egy „határőr kerületi parancsnok", akinek hatáskörébe a megfelelő határsávban szolgálatot teljesítő vámőr-, új nevükön határőregységek tartoztak. Rejtési okokból az új ezred parancsnokát eme kerületi parancsnok helyettesének nevezték.15 A budapesti székhelyű 1. vegyesdandárnál felállított „határőrezreddel” nemsokára a balassagyarmatiak szorosabb ismeretségbe kerültek.

19З2. október 1-jétől a kerékpáros-zászlóalj életében is jelentős változás történt. Három kerékpárosszázad alakult, egyenként három kerékpáros- lövészszakasszal, és egy géppuskásszakasszal, amely szintén kerékpáros volt, ugyanúgy, mint ahogy az árkász- és távbeszélőszakasz is. A kerékpárosítás olyan mértékű volt, hogy a századparancsnokok hátaslovait is felváltották kerékpárra, és ezek után ott karikáztak a század élén. A köznyelv tréfásan csak gumihuszároknak hívta a kerékpáros katonákat, akik nem fértek el a laktanyában. Ismételten szükség lett a fő utcai régi laktanyára, amely ekkor már a Hangya Szövetkezet tulajdonában volt, így az épületeket a honvédség tőlük bérelte.

1934 őszén a 16. honvéd gyalogezred Balassagyarmaton tartotta az ezred- napját, ahol fontos elhatározás született. Úgy döntöttek, hogy országos gyűjtést indítanak, hogy az ezred hősi halottainak méltó emléket állítsanak Balassagyarmaton. Nógrád vármegye 1000 pengőt adományozott erre a célra.16

1935-ben is megtartották a hagyományos osztálynapi ünnepséget. Nagyszebeny Rezső alezredes zászlóaljparancsnok köszöntése után dr. Baross József alispán válaszbeszédében bejelentette, hogy

.....a vármegye a (...) 6. honvéd kerékpáros-zászlóaljnak a gróf Leiningen szellem ápolása és megerősítése céljából Leiningen-emlékser- leget adományoz, melyet rövidesen át is fog nyújtani a zászlóalj tisztikarának”.17

17