Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

PARTIZÁNVADÁSZAT

li parancsot küldött Papp századosnak támogatásukra. Ezt német tehergépkocsin vitték ki Papp századoshoz egy német szakasz kíséretében. A végzetes félreértés az volt, hogy az odaérkező magyarokat a németek partizánoknak nézték. Tüzet nyitottak rájuk, amit a mieink viszonoztak. Több kézigránátot is eldobtak. A helyszínre érkező Papp százados vetett véget a lövöldözésnek. A kora reggeli órában, a tűzharctól nem messze tartózkodó Feimer zászlós kíváncsiságból megtekintette a már kiégett házat. Tőle tudtam meg, hogy a ház falai között két szénné égett tetemet látott, a mellettük fekvő német derékszíj vascsatjának maradványával. Az elfoglalt állásokat Nickl alezredes március 17-én megszemlélte. Az ott elhelyezett egységeknél talált kifogásait megtette és azonnali végrehajtásukat ellenőrizte. Ő mondta el Bormann ezredes előző nap közölt legújabb hírét, miszerint a partizánok kisebb csoportjai északnyugati és északkeleti irányba kitértek a körülzárás elől. Később tudtuk meg, hogy „kisétálásuk" még a megérkezésünk előtt 4-5 nappal történt. Feltételezték, hogy a déli részen kb. 700 fő talán még létezik, akik kitörését az ott lévő német erők akadályozták. A 18-án délig tartó közös német-magyar „partizánvadászat" akként ért véget, hogy magyar részről egyetlen partizánnal sem találkoztunk! De a feladatunk ezzel még nem fejeződött be. A hadseregtől újabb intézkedés érkezett, mely elrendelte mindkét zászlóaljnak Katjushanka, illetve Brestjanka községbe történő gyülekezését és éjjelezését. Onnan Kijev irányába másnap reggel elkezdtük az erdő átfésülését partizánok után kutatva. Ezt századonként megadott menetvonalon hajtottuk végre. Az erdőből kiérve, ki-ki a maga előtt talált községben elszállásolt. A következő nap a századok önálló menetben gyülekeztek Gostomelben. Itt tudtuk meg, hogy a lakosság szerint több nappal előbb eltávoztak a keresett partizánok! 186