Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KOCSATOVKA VÉDELME

is lényeges volt ez/mert a tőlünk pár kilométerre lévő Szemigyeszjatszkoje községet már támadták a szovjet egységek. Január" 19-én, keddi napon havazásra és a vele járó hófúvásra ébredtünk. A hideg idő nem akadályozta meg az orosz egységeket abban, hogy az éjszaka folyamán a falu szélső házaihoz érjenek. Egész nap aknavetőtüz alatt tartották a község védőkörletének egyes kiszemelt célpontjait. Szerencsénkre a századom területe nem tartozott a kiválogatottak közé, bár néha-néha nekünk is jutott egy-két adag. A havazás elmúltával viszont, a déli óráktól, ismételten megszólaltak az ellenség nehézpuskái, tüzérségi lövegei, páncéltörő ágyúi. A „csim-bum" fegyverek tűz alá vették a védelmi vonalaink tűzfészkeit. (Az elnevezés onnan származott, hogy a becsapódás dörrenését előbb hallotta az ember, mint a kilövését.) A község délkeleti szegélyét két alkalommal is megtisztelték a „Sztálin orgonák". A becsapódások következtében több helyen a falu fából készült házai lángba borultak. Később egy zászlóalj támadást is indított a déli részen, ami rövid időn belül kudarcba fulladt. Ez növelte kissé önbizalmunkat, annak ellenére, hogy a 164. német gránátos ezredet azonnali hatállyal kivonták a községből és sürgősen Ivanoskába rendelték. Szerencsénkre a velük érkezett tüzérosztályt nem vitték magukkal. A századom egész nap a védőállások helyreállításával, újak építésével foglalkozott, mert ebben az általunk nem szokott, hideg időben is kénytelenek voltunk folytatni a harcot. Bár mi valamennyien, akik még éltünk, önhibánkon kívül kerültünk ebbe a kíméletlen, szerencsétlen helyzetbe. Végeredményben „belecsöppentünk" a két nagyhatalom konfliktusába. Sem létszámban, sem fegyverzetileg, sem pedig ruházat tekintetében nem voltunk „egy súlycsoportban" a szovjetekkel vagy a németekkel. Ráadásul kettészakított hadseregünk e kisebbik része német parancsnokság alá ke72