Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KOCSATOVKA VÉDELME

godt, célzott lövésekkel tudjanak minél nagyobb veszteséget okozni a támadóknak. Ellenőriztem a védelmi előkészületeket annak végrehajtását, a védőegységek próbariadóit, a golyószórók tüzelő- és váltóállásait. Az egyértelművé vált, hogy az erődítés kiépítése folyamatos munkát igényel, szükséges az állandó javítgatás, erősítés. A szürkület beálltával a munka leállt, de a 30-40 m-en túli támaszpontok közötti kapcsolat fenntartás érdekében időnként összekötő járőrök kiküldését rendeltem el. Megszervezésükért és ellenőrzésükért a szakaszparancsnokok tartoztak felelősséggel. Megterveztük a szakaszonkénti ellentámadás eshetőségeit is. A „pihenő tartalék" - az emberek viszonylagos nyugalmán túl - a védelem mélységének célját is szolgálta. Örömmel állapítottam meg, hogy a távbeszélő összeköttetés nemcsak Szilágyi százados felé épült ki, hanem a szakaszparancsnokaim is kaptak egy-egy készüléket. Erre bizony nem számítottam. Az emberek az egész napi szorgalmas munkájukkal a nyugodt, csendes éjszakát kiérdemelték. Reggelre valamivel enyhébbre fordult az idő, „csak" -20 fok körüli hideget mutatott a hőmérő. A levegő továbbra is csendes, tiszta volt, a hideg érzete azonban valamivel elviselhetőbbé vált. így a félbehagyott erődítési munkálatok folytatásával szorgoskodtak az embereim, én pedig az ellenőrzéssel. Közben az emberek beszédjeire figyeltem, s örömmel állapítottam meg, hogy a lelki állapotuk egyre javul, egyre magabiztosabbak. A legutóbbi pár nap pihenése rendkívül jó hatással volt! Feltűnt, hogy a század bal oldal előtt a Rosszoska patak horhosa végződött, melyet az ellenség kihasználhat, észrevétlenül megközelítheti a most épülő támaszpontjainkat és rajtunk üthet. A horhos mentén haladva, kb. 7 km-re Rosszoski község terült el, s - tudomásom szerint - ott már az oroszok voltak az urak. E tény kezdett nyugtalanítani. Va70