Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KÖRVÉDELEMBEN

talpunk alatt élesen csikorgott a hó. Ezt a hideget a bennszülött lakosok is sokallták, hát még a fedél nélkül szolgálatot teljesítő bajtársaink. Ugyanakkor a szovjet harcosok is kénytelenek voltak e cudar hidegben huzamosabb ideig, olykor napokon keresztül kint, a szabadban tartózkodni, mivel új harcmodor alkalmazására kényszerültünk, hogy megvethessük a lábunkat. Amióta az állásainkat elhagyni kényszerültünk, ösztönösen a községek oltalmát használva, támpontszerű körvédelmek láncolatát próbáltunk kiépíteni az ellenség feltartóztatására. A községek közötti terepet átengedtük az ellenséges harcosoknak, de a megmaradt tűzfegyvereinkkel támadtuk, nyugtalanítottuk őket, igyekeztünk a megadott vonalat birtokolni. Nem tudom elképzelni, miként bírták ezt a hideget elviselni. Bár valószínű, hogy hozzászoktak a szélsőséges klímához, az öltözetük is alkalmazkodott a nekünk szokatlan hideghez. A kora délelőtti órában értesültem a parancsnokságon arról, hogy előző este, Szilágyi századosékkal majdnem egy időben, a községbe érkezett Mártsa ezredes úr, s mint rangidős tiszt, átvette a parancsnokságot Rabács tüzér ezredestől. Ezt gyakorlatilag csak reggel 7 órától gyakorolta, mivel megérkezésekor rendkívül fáradt volt. Akkor kezdte az addigi rendelkezéseket számba venni és intézkedni a védelem további szervezéséről. Az ellenségről megfelelő információ szerzésére déli, délnyugati és délkeleti irányba „Botond kocsin" tiszt által vezetett felderítő járőröket küldött ki. Tisztázta az egységek feltöltésének, újjászervezésének, parancsnoklási viszonyainak problémáit. Elrendelte a belső „karhatalom" megszervezését, szabályozta a III. hadtest raktáraiból a felszerelés és ruházat kiegészítése, élelem- és lőszerellátásának menetét. A 23. gyalogezred embereiből már két szakasznyi gyűlt össze a községben. A gyűjtőállomás parancsnoksága a száza63