Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KÖRVÉDELEMBEN

gén a menetszázadommal Belgorodot gyalogosan elhagyva az urivi hídfőig kijutottam. Kocsatovka is olyan benyomást keltett, mint az itteni környék bármely települése. A községek létezését messziről jelezte egy, a szélső házak közül kimagasló szélmalom. Nagyobb községnél több is lehetett. A településre érve a hosszan elnyúló főútvonal a jellemző, amely több kilométer is lehetett. Nagyobb létszámú falunak természetesen még több, párhuzamos útja is volt. A földes, széles utcákban jobbra-balra általában ritkásan épültek a szinte egyformán szegényes, kis ablakú, fából készült házak. Számomra nagyon egyhangúnak hatottak. Mellettük pajta ritkán volt. Az utca felé eső részen itt-ott kerítések nyomai is előtűntek. A délelőtti -20-25 fok körüli száraz hideget alig éreztem. Egy bizonyos pontra érve a napfénytől szikrázó széles utca közepén több sorban, gúlában tárolt tüzérségi lőszert fedeztem föl. Egy-egy kb. 2 m magasra rakott kupacot több vagon lőszer mennyiségére taksáltam. Az előbbihez hasonlóan, kissé távolabb, gyalogsági lőszert tároltak. A III. hadtest központi lőszerraktára feküdt előttem. Kissé szorongva haladtam el mellettük, arra gondolva, hogy ha valami oknál fogva csak egy is felrobbanna, bizony szép kis rendet vágna maga körül. Bíztam benne, hogy a lőszerek tárolása megfelelő tűzbiztonsági rendszabályok betartásával történt. Tovább folytattam felfedező utamat, s hamarosan a ruházati ellátó oszlop raktárára bukkantam. Már az első pillanatban megállapítottam: eddig jutott és itt akadt el az a sok-sok meleg téli ruha, amit otthon a nagy hidegben szenvedő honvédeink részére szeretettel, sok odaadással gyűjtöttek. Kellő időben ezeket útba indították otthonról, s másfél-két hónap sem volt elegendő arra, hogy az első vonalban levő emberek ezeket megkapják. Hogy a téli holmik továbbszállítása innen miért késlekedett, vagy helyesebben sor sem került rá, annak leg60