Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)
A FRONTVONALBAN
tilag is teljesen „lerongyolódott" állapotba kerültek. A 2-300 m-re, előnyösebb helyzetben levő ellenség közelsége nem engedte meg a nyugodt, gondtalan pihenést. Az állandó stresszel járó készenlét teljesen felmorzsolta az embereim idegeit, akiket az apatikusság, a nemtörődömség állapota fogott el. Szolgálatuk leteltével a kellő pihenés, nyugalom hiánya miatt állandó kimerültségről, fáradságról panaszkodtak. A nagy zsúfoltság következménye volt a tisztálkodási lehetőségek elégtelensége is. A rajkályhán csajkájukban megolvasztott hó szolgáltatta az ivóvizet, a mosdővizet, de még a fehérneműjük mosásakor is így jutottak vízhez. Már akinek szüksége volt erre, s a fehérneműje még nem rohadt le róla. Ezzel is összefüggésben lényegesen hozzájárult az emberek fizikai legyengüléséhez a fokozatos eltetvesedés. A vasúti szállításunk befejeztével, a gyalogmenet kezdetén találkoztam először az eddig ismeretlen ruhatetűvel. Akinél egyszer megjelent ez a gyorsan szaporodó kis állatka, nem volt képes egyhamar szabadulni tőle. Az emberi szőrzetre gyorsan lerakott petéi miatt egyszerűen kiirthatatlanná vált, különösen a zsúfolt bunkerekben. Kellemetlen csípéseikkel állandó viszketést, keserű perceket, nyugtalanságot és egyéb problémákat okozott valamennyiünknek. A helyszínen eredményes védekezés ellenük szinte lehetetlennek tűnt. A magukon segíteni szándékozók fehérneműjük kifőzésével próbálkoztak, ami csak pillanatnyi időnyerést, némi enyhülést eredményezett. A fáradozásuk rövidesen hiábavalónak bizonyult, a műveletet kezdhették elölről, mert már váltással nem rendelkeztek. Mindezt én is tapasztaltam. Pedig Bányai tiszti legényem fehérneműm gyakori cseréjével gondoskodott e tekintetben rólam. Szerencsémre akadt váltó fehérneműm, amit mindig fertőtlenített állapotba vettem használatba. Ilyen „alattomos támadásra" had vezetőségünk nem számított, mivel ellene semmilyen szert, alkalmatosságot nem rendszere28