Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A FRONTVONALBAN

A FRONTVONALBAN Este 10 óra körül indultunk, s jó fél óra után a váltandó német egység parancsnoki bunkeréhez értünk. Itt egy felvezető őrmester várt már bennünket. Az őszi hónapoktól kezdve a védőállás kiépítésére elegendő idő állott rendelkezésre. A parancsnokságtól futóárokban lehetett a főellenállási vonalhoz előre menni. Gondoltam magamban, ezt szépen és gondosan kiépítették, dicsértem is az erődítési munkájukat. A váltásra elindulva a német felvezető őrmestert követtem, engem libasorban az 1. szakasz emberei, majd az egész század. Nagy könnyebbségnek bizonyult, hogy beszéltem németül, s így menet közben is érdeklődni tudtam a védőállás felől. A főellenállási vonal eléréséig rendben, csendesen, mintaszerűen jöttek utánam az emberek. Zavar, hangosabb beszéd, vitatkozás csak a főellenállási vonal elérése után keletkezett. Kezdeti tanácstalanság, össze-vissza történő hangosabb parancsolgatás e nem mindennapi helyzetben mentségünkre szolgáljon. Rövid időn belül sikerült a keletkezett bonyodalmat megszüntetni. A váltás a gyakorlatban úgy történt, hogy a sötétben a riadóztatott német század minden egyes embere helyére, tekintet nélkül arra, hogy a századomnál ki melyik egységhez tartozott, egy-egy puskás honvéd került. Oda, ahol golyószórót vagy géppuskát találtam, magyar golyószóróst állítottam. így sikerült kellő gyorsasággal a századra eső védelmi sávot az éjszakában átvennem azzal a rizikóval, hogy amikor kivilágosodik, a végleges elrendezést megejtem. Csak addig ne támadjanak! A beosztásra nem került emberek ideiglenesen a közelünkben található bunkerek valamelyikében találtak menedéket, 19