Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

volt a Martinovics-féle összeesküvésben is. A harmincas évek nemzedékét Baloghy László, Kacskovics Károly, Komjáthy Anzelm, Kubinyi Ágoston, Lisznyai Kálmán, Prónay József, a már említett Sréter János és Kálmán, Szontagh Pál nevei fémjelzik. No és a fiatal hivatalnok Madách Imréé. A város szülöttei voltak az országos hírűvé vált szépírók sorából Bérczy Károly (1821-1867) és az 1843-ban született neves író, lapszerkesztő Brankovics György. 1824-ben született Balassagyarmaton a kiváló történész, genealógus, heraldikus Nagy Iván, aki élete végéig sokat tett szeretett szülővárosáért. • Biztosra vehető, hogy a századfordulótól kezdődően egyre gyakrabban keresték fel a várost vándorszínészek. Ilyen lehetett például „Hibel comédiás" is, aki az 1810. szeptember 24-én éjjel támadt tűz oltásában oly tevékenyen vett részt, hogy tettét elismerésképpen bevezették a tanácsülési jegyzőkönyvbe. 1835-ben, a vármegyeháza felavatásán legjelesebb hazai színészeink léptek fel Balassagyarmaton, köztük Déryné. Zenei életünket mindenekelőtt az itt gyerekeskedő Rózsavölgyi Márk nevének fölemlítésével kell felidéznünk. Mellette a városban működő cigányzenészeket említhetjük, akik közül számosan tettek szert országos, sőt külföldi ismertségre is. Neveiket egészen a huszadik század végéig sorolhatnánk, a Rigó családtól végig a Bárányi dinasztiáig bezárólag. A verbuválások, toborzások, lakodalmak, kocsmák, vendéglők és a kávéházak ilyen már a 18. század végén is volt Balassagyarmaton — alkalmi és rendszeres zenészei ők, akik 1809-ben a következő megállapodást kötötték a tanáccsal: „Mi alább írattak kötelezzük magunkat arra, hogy a nemes városnak valahányszor szüksége vagy kívánsága volna muzsikára, azt, hátra tévén egyéb vendégfogadókat, a város vendégfogadóiban vagy más helyein, végbe viszszük." Jó ötven évvel később a „helybeli zenészek" pedig már Pesten szerződtek „egy hannoveri tivoli tulajdonos által 30 előadásra, szabad szállás s 1000 tallér fizetésért". Útjukat a helyi sajtó is élénk figyelemmel kísérte. A Felvidéki Magyar Közlöny korabeli száma például így tudósított: „... a jelenleg Hannoverában hangversenyző b.-gyarmati zenekar a Hannoverisches Tagesblatt szerint, ott nagy tetszésnek s fényes közönségnek örvend. A magyar zenében a magasabb míveltségi osztály is nagy élvezetét leli. A király a magyar zenének nagy kedvelője, s zenekarunk az udvar előtt október 9-én játszott; ezen felül Lipcsébe, Halába, innen Berlinbe és Frankfurtba, Brémába máris meghívásokat kapott."