Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

A gyermek minden korszak féltett kincse. Gyarma­ton a kisdedóvó megnyitására — mint már említet­tük — 1842-ben, részvények kibocsátásával gyűjtöt­ték össze a pénzt. Ez volt a megye első, az ország ha­todik óvodája. Ezt 1849-ben bezárták, épületét elad­ták. Ujat 1861-ben nyitottak, amiben nagy érdemei voltak Bodnár István ügyvédnek. Az óvodában 50 ingyenes hely volt a szegények részére, a többiek után fizettek a szülők. A szépen gyarapodó népesség miatt — 1880-ban 341 óvodás volt — hamar szüksé­gessé vált egy újabb óvoda felállítása, melyet a pol­gári leányiskolával közös épületben helyeztek el 1903-ban. 1939-ben belügyminiszteri rendelet köte­lezte a várost újabb óvoda megnyitására, ami 39.000 koronáért a Szondi utcában épült fel. • A gyermekek többsége nem az óvodában, hanem napközben is a családi házban, baráti közösségekben nőtt fel. Már akkor is híres játszóhelyek voltak a Springa, a Liget, de főképpen az ezer titkot rejtő Ipoly-part, amely csak az újabbkori szabályozása után veszítette el vad­regényes jellegét. Alomvilág volt ez akkor, és bizo­nyára az a mai gyermekek számára is. Nincs avatot­tabb ismerője ennek a világnak, mint a költő Szabó Lőrinc, aki felnőttként így idézte fel itteni emlékeit: „Budapesten lettem ember, Debrecenben voltam diák, Balas­sagyarmaton kezdtem az elemit ...A három város közül ne­kem Balassagyarmat a legköltőibb és legkedvesebb. Nem ha­gyott bennem semmi fájdalmat. Ellenkezőleg. Rágondolni a zavartalan, napfényes, tökéletes mesét jelenti. A védő, bur­koló, édesen ragyogó irrealitást, az egyetlen idilli környeze­tet a föld kerekén, azt az elérhetetlenül távoli és boldog vilá­got, amit legfeljebb — mondjuk — Számoa, vagy Haiti jelent­hetett felnőtt álmodozóknak az új háború kitöréséig. A 13.000 lakosú városka bizonyára megérdemelne valami egészen másfajta, reális tiszteletet; ilyesmivel azonban én nem szolgálhatok: én Gyarmatot tulajdonképpen nem isme­rem: Balassagyarmat számomra tündérváros. Annakidején persze egyáltalán nem tartottam szépnek, különlegesnek, vagy pláne tündérinek ezt a választott szülővárosomat. Semmilyennek sem tartottam. Egyszerűen csak jól éreztem

Next

/
Oldalképek
Tartalom