Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

épületét. Szalma- vagy nádfedeles ház már a századfordulón is alig volt, a világháborúig megnégyszereződött, ezzel uralkodóvá vált a cserép használata, kevesebb lett a zsindelyes tetejű épület, 1900 és 1920 között két és félszeresére nőtt a tég- g laépületek száma, eltűntek a kővagy téglaalap nélküli vályogkunyhók. Sok régi házat bontottak le, helyükre újakat építettek, de abszolút értékben is 250-nel nőtt a lakóházak száma. A város népessége a 20. század első évtizedében több mint 2200 fővel emelkedett, és elérte a 11.000-et. A gyors ütemű népességgyarapodás felverte a telekárakat, no és a lakbéreket, de hozzájárult ahhoz is, hogy lebontották a városközpontban az istállókat, gazdasági épületeket. „A város tömörül, lemond mindenki a belső latifundiumról, hiszen a földmívelés a város belsejében úgy sem jövedelmező" — írta a Nógrádi Hírlap. A tudatos várostervezésnek sokféle szempontot, érdeket kellett figyelembe vennie. Új, egészséges lakásokra volt szükség, olcsó telekre, hogy növeljék a város vonzerejét. A terjeszkedés útjában álló vásárteret - a mai Liget és a vasút közötti területről - át kellett helyezni, figyelembe véve a kereskedők és az iparosok aggodalmait, akik attól tartottak, hogy az új vásártér miatt boltjaik kiesnek majd a forgalom fő irányából. 1903-ban a The Neuchatel Company megkezdte a járdák aszfaltozását, 1907-ben a Siemens és Schuckert művekkel kötött megállapodás alapján a város saját költségén villanytelepet építtetett. Addig 130 petróleumlámpa világított éjszakánként, vagy leginkább csak bátortalanul pislákolt; a holdfényes éjszakákon - takarékossági okokból - ezeket is lezárták. Mivel az évente megrendezett vármegyeházi lámpabálokon nem sikerült összetáncolni a szükséges összeget, a beruházás megvalósítását 310 ezer koronás, 50 éves futamidejű kölcsön fedezte, a kamat- és kölcsöntörlesztési részleteket pedig a villanytelep mindenkori bérlője fizette a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak. A fő elv tehát az volt, hogy az új létesítmények meghozzák azt a jövedelmet, amiből a kölcsönt törleszthetik, hiszen a helyi adók emelése akkoriban sem hozott a választáson szavazatokat. így került sor további jelentős kölcsönök felvételére, a helypénzszedési jog megváltására, közvágóhíd, pénzügyi és posta palota építésére, kövezésre. • Szépen cseperedtek a kilencvenes években a Kondor Vilmos erdőfőtanácsos kezdeményezésére telepített fák a Nagyligetben és az Erzsébet ligetben. Az előbbi nevét már csak a nagy-