Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)
ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai
Losonc, a megye ipari-gazdasági központja, 1889-ban jelentette be igényét a székhelyi rang megszerzésére. A losonciak kijelentették, hogy akár saját költségükön is felépítik az új megyeházát. Ezzel kezdetét vette az éveken át tartó vita, tudományos és áltudományos cikkek, vitairatok sora, a másik oldalt gúnyoló írások a helyi újságokban, érzelmes felszólalások, pártfogók gyűjtése a vármegyeházán. Losonc kedvezőbb közlekedési lehetőségeivel - vasúti fővonal volt - rendezett tanácsú városi címével, gyáriparával, főgimnáziumával, tanítóképzőjével érdemesebbnek tartotta magát a címre. A gyarmatiak a „történelmileg meggyökerezett megyei állapotokra' 1 hivatkoztak - Nagy Iván akadémikus több cikket írt a kérdésről —, de tisztában voltak azzal is, hogy a fejlődés létfeltétele a megyeszékhelyi cím. Losoncon pedig csak egyik, és nem is a legfontosabb alapja. A megyei törvényhatóság tagjai végül is Gyarmat felé hajlottak, maradt hát minden a régiben. A székhely megváltoztatására tett losonci kísérlet „réme" is szerepet játszott abban, hogy a város beleegyezett a vasúti törzsrészvények megvásárlásához szükséges nagyobb kiadásokba, mozgósította kapcsolatait a gimnázium építésére. A két város közötti rivalizálás végigkísérte az első világháborúig tartó időszakot, és ez a nemes verseny mindkét oldalon meghozta eredményeit. • Abban, hogy Balassagyarmat a megye székhelye maradt, talán senkinek sem volt nagyobb szerepe, mint Szontagh Pálnak, a város volt országgyűlési képviselőjének, két ízben volt házelnöknek, a főrendiház tagjának — és tegyük hozzá: Tisza Kálmán személyes jó barátjának. Balassagyarmat közönsége 1894- május 26-i közgyűlésén hálából a város díszpolgárává választotta őt, „s a díszpolgári oklevelet neki ünnepélyesen átadni határozá". Az agg politikus tiszteletére 1895. január 6-án rendezett bankett alkalmából egy Pajor István által megírt, a Nógrádi Lapok és Honti Hírmondóban közzétett „humoros vers járult a nyugodt mederben folyó közhangulat felderítéséhez": Iglói Szontagh Pál ünneplése De ím kitisztul a zord láthatár, / Elbújni nincs ok homályba már; / Ki a szabadba, küzdeni ős jogért, / Fel lelkesedni Nagy Ivánokért! / Mert hisz ejó tudós sütötte ki, / Hogy a székhely mienk. Üdv neki! / S Te így riadtál: Gyarmat népe föl! IA zászlót én viszem magam elől. / Látjátoke, hogy nincs már megyeház, I Viszi Losonc mint atyját Eneász. / No de lezajlott a frontütközet, I Losonc sebe azóta behegedt; / Hegedhetett is, mert oly palotát j Epíte, milyet tán Gyarmat se lát. I Te megragadtad a zászlót s dicsőn / Hordoztad azt a vértelen mezőn, / Mi szentelünk Neked ma ünnepet, / Mit kötelemmé tőn a kegyelet. I És leng a zászló tornyok ormiról, I És minden ajk Téged köszönve szól. I S lesz közóhajjá egy nagy gondolat, / Hogy bár Neked legszebb az öntudat. / E székhely is nyújt kis ajándokot, / Díszlapra írott díszpolgárjogot. / Virulj soká még. Mert nem hervad el I Az a virág, mit hü emlék növel. / S vedd búcsúimat. Nincs szükség már reám, / Elvégzi jobban ezt az unokám. ^ Prónay Mihály főispán beiktatási ünnepsége 1906. május 15-én. Az arcképen Prónay főispán látható, 191 l-ben. T „Az utolsó nemzeti ellenállás" idején, 1905— 1906-ban, izgalmas politikai események színhelye volt Balassagyarmat. Amikor a kormány által kinevezett megyefőnök, Berchtold Artúr, 1905. december 12-én csendőrök fedezete mellett vonult be a vármegyeházára, a város közönsége „a megyeháza előtt csoportosulva, különféle módon és csúfolódó jelvényekkel adott kifejezést a főispán elleni tüntetésnek". A mozgalom hatására Bertchold kénytelen volt elhagyni a várost. A Szontagh Pál (1820-1904).
