Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

tűzte ki céljául. Az első - „lutheránus" jellegű - leánynöveldét 1827-ben nyitotta meg a két Bezzegh lány, Libónia és Rozina. 1841-től Lőwe Terézia működtetett nevelőintézetet, 1854-től pedig LangHummer Franciska. 184l-ben hozta létre német tannyelvű leányiskoláját egy őrnagy özvegye, Braunné. Az intézmény számára Kopátsy József hercegprímás egy házat vásárolt. Ennek 1842-es szabályzata a következőképpen intézkedett a növendékekről: „Csak A A Magyar Király Szálló 1843-44-ben épült, Itt szállt meg az 1894-es hadgyakorlat idején Ferenc József császár és király kísérete. Az uralkodót ekkor a vármegyeházán szállásolták el. Az épületet 1914-ben átalakították, azóta városháza. T Lisznyai Damó Kálmán 1823-ban született Herencsényben. Ügyvédi oklevelének megszerzése után lépett Nógrád vármegye szolgálatába. „Kitűnőszónoki képessége, költői tehetsége, szeretetre méltó egyénisége" különösen a balassagyarmati ifjúság körében szerzett nagy népszerűséget neki. Pestre kerülve költészetével és közéleti szerepével egyaránt maradandót alkotott. 1863-ban hunyt el. • Az kép jobb oldalán látszó Balassa Szállót a névadó család építtette a 18. században. Ma lakások, földszintjén üzletek vannak benne. nyolc éves kort betöltött, egyéb eránt bármely vallásbeli leánykák vétetnek fel az intézetbe alapítványos nevendéknek. Kik azonban kötelesek bebizonyítani, hogy olvasni s írni legalább középszerűen tudnak, úgy szinte, hogy egészségesek, hogy törvényes ágyból születtek, hogy a himlő beléjök volt foganattal oltva. Ám alapítványos nevendék négy évnél senki sem lehet tovább, az alapító újabbi világos beleegyezése nélkül. Egyéb eránt — a szülőknek saját fizetésekért — a gondnok szabad alku mellett felvehet többeket is, kikre ezen szabályok szerint csupán az lészen múlhatatlan megtartandó, hogy a leánykák semmi ragadvány os nyavalyában nem sínlődnek, és hogy a himlő beléjök volt foganattal oltva." Közadakozásokból és városi segélyből fenntartott intézmény volt már a 18. században is az „ispotály". Létrejöttéhez a Zichy-uradalom sokban járult hozzá. Az 1824-ben felépített új, háromszobás „kóroda" mai szemmel nézve a szociális otthon és a kórház feladatait egyesítette. Célja az 1837-ben kiadott szabályzata szerint az volt, hogy „a Városban megbetegedett és elnyomorodott tehetet5j^£ len szegényebb sorsú embertársait ápoltassa és gondjokat viseltesse". A város módosabb polgárai valóban nem ík igénybe,