Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

Inszurrekció (nemesi felkelés) - ez a szó ma már csak történelmi fogalom, a régmúltban viszont fényt, pompát, parádét, ugyanakkor fáradságos szállítást, kényelmetlen beszállásolást, anyagi áldozatot jelentett a gyarmatiak számára. A részvevőknek pedig nemegyszer a véres küzdelmek, a halálhoz vezető út kezdetét. A város életét gyakorta színesítette és egyben nehezítette a megyei ármádia jelenléte. így volt ez mára Rákóczi-szabadságharc idején is, amikor 1705-ben itt látták el fegyverrel a megyéből kiállított katonaságot, melynek költségeihez épp Balassagyarmat járult hozzá a legnagyobb összeggel. A fuvarozás, a katonák beszállásolása a város lakosainak házaiba súlyos terhet jelentett. Nincs jóformán olyan negyedév ebben az időszakban, hogy valamilyen katonai alakulat ne vonulna át Balassagyarmaton, sok kellemetlenséget és költséget okozva. Könnyebbséget jelentett az, amikor a megye 1753-ban egy állandó kaszárnyát építtetett fel a mai vármegyeháza helyén. Újabb megpróbáltatást jelentett a város számára az 1788februárjától 1791 augusztusáig tartó török és az 1794-től 1814-ig elhúzódó francia háború. 1788 tavaszán a város lett a környék, néha az egész megye katonai felvásárlási központja, ami természetesen maga után vonta a lakosság vagyonosodását is, mivel a munka- és kereseti lehetőségek növekedtek. A háborúik időszaka alatt szinte minden hónapban tartottak itt verbuválásokat. 1797 júliusában a város egyike volt a nemesi felkelők gyülekezőhelyének. A „fényes ármádia" ezután többször gyülekezett Balassagyarmat határában, magas főméltóságok szemlézése mellett, akiknek látogatása mindig ünnepségszámba ment, színesítve a város hétköznapjait. Lakosaink a sereg élelmezéséből is kivették részüket. 1809 októberében pélA Ferenc császár aláírása. A A Nógrád megyei felkelt nemesség hadilobogója. 1797. június 18-án adták át a hadaknak, Balassagyarmaton. T Muslay Imre lovaskapitány levele a vármegyéhez. Kelt Balassagyarmaton, 1809. április 12-én. • Balassagyarmat belterülete 1801-ben, Algőver János térképén. dóul a megyének 50.000 porció kenyeret kellett a hadsereg számára adnia, ebből a balassagyarmatiaknak „tulajdon ^ lisztjükből" 4000 porció „akár 3 1/2, akár 4 fontos" kenyeret kellett sütniük és Verőcére szállítaniuk. Az 1809-es győri csatavesztés azután véget vetett a „fáradságos pompának".