Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

gye limitációjátul (árszabásától) nem függvén, mindenkori kész szolgálatok teljesítésére nem köteleztetnek." Ellenben ők akár éjjel is kötelesek kiszolgálni a betérőket, s olyan időben is a megszabott áron, amikor „kézi műveinket tetemes kárunkkal elvesztegetni kíntelenítünk". A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy a céhek egyedárusítási jogot kaptak a városban. Miként a vargák céhlevelében megfogalmazták: „... sokadalmon kívül se idegen mestereknek, se kalmároknak, se egyebeknek senkiknek, rendeken való munkát ne legyen szabad árulni, és azzal kereskedni." Nem voltak ritkák a céhen belüli torzsalkodások sem. 1827-ben például a „Nemes Csizmadia Céh" tagjai különböztek össze. Az evangélikus mesterek a vármegyéhez adták be panaszukat, mivel a szentmiséhez évi négy alkalommal őket is kötelezték gyertyák adására, zászló és koszorú csináltatására. A katolikusok viszont azt rótták fel, hogy „ha valamely ágostai valláson lévő mester társunknak, feleségének vagy gyermekének halála történik, minket a céhprivilégiumnak 36. cikkelye ellen a céhmester a temetés megjelenésén beparancsolni már több ízben elmulasztotta". Hogy a katolikus társakat miért nem hívta meg az evangélikus temetésekre, a céhmester azzal magyarázta, hogy azok a temetés helyett „a szomszéd korcsmába vagy a szomszéd kovácsműhelybe menni szoktak, és így botránkozást okoznak". A felek között végül az uradalom intézője szabott rendet. • A helyi ipar termékei leginkább az országos és a hetivásárokon találtak gazdára. Országos vásárból nyolcat tartottak: Három Királyok napján (január 6.), Gyertyaszentelőkor (február 2.), Laetare vasárnapján (húsvét előtti harmadik vasárnap), Fülöp és Jakab apostolok napján (május 1.), Keresztelő Szent János napján (június 24.), Szent István király napján (augusztus 20.), Szent Mihály napján (szeptember 29.) és Mindenszentekkor (november 1.). Országos vásárain különböző vidékek, sokszor egész távoli országrészek kereskedői és iparosai rakták ki áruikat, hozták a híreket. A legjobb elárusítóhelyekért a város tanácsánál versengtek a losonci csizmadiák, a mézeskalácsosok. Komédiások, szemfényvesztők, lókötők és tolvajok egész hada bukkant fel ilyenkor, nem kis gondot okozva a hatóságoknak. • A heti- és országos vásárok, a vám, a bor-