Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

mati temetőben temessék el. • 1657-ben a bécsi haditanács úgy döntött, hogy Stájerországból két gyalogos és két lovas német ezredet helyeznek át ÉszakMagyarországra. Ezek százfőnyi kontingense 1660ban érkezett meg Balassagyarmatra. A lakosság ekkor már országszerte nagy ellenszenvvel viseltetett a német katonasággal szemben. Még pénzért sem adtak nekik élelmet, és ahol csak tehették, ütötték-vágták őket. Ez történt városunkban is: „A város lakosai jó eleve eleikbe ménének felfegyverkezve és mindjárt az első megtámadásukkor egy hadnagyot, két lovast és négy lovat is agyonlövének, azon felül a vezérlő főtiszt bagázsiás szekerét is elfoglalták, de nem sok idő múlva minden elfoglaltakat visszaadtak és ezen katonaságot is befogadták magukhoz." Az ellentétek azonban ezzel nem múltak el, így a német csapatok hamarosan távoztak az Ipoly mentéről. Elhelyezésük azonban a lehető legrosszabb időpontban történt, mert 1663 nyarán kitört a török háború. Gyarmatot ekkor csak csekély számú magyar katonaság védte, akik az év elején, B állass a II. Bálint vezetésével, még részt vettek Buják várának csellel és bravúrral végrehajtott visszavételében. Októberben azonban már a török hűbéresek — az erdélyi fejedelem, a moldvai román fejedelem és a krími tatár kán seregei — vonultak ide és hódították meg a vidéket. Gyarmat szomorú sorsa beteljesedett. Lakói elhagyták, épületei valószínűleg lángok martalékává lettek, majd a természet erői még azt is elpusztították, amit az emberi szenvedélyek nem tettek a földdel egyenlővé. így rögzítette ezt az 1670 táján készült urbárium: „Ezen Gyarmath városa elpusztult, mivel mellette végház építtetett." A tizennyolc évvel későbbi egyházvizsgálati jegyzőkönyv pedig már azt rögzítette, hogy Gyarmatnak az elpusztulás miatt helyére is alig lehet rátalálni. • Gyarmat három évtizedre megszűnt létezni mint közösség. Újbóli, harmadszori benépesítése 1690-ben vette kezdetét. A megszállástól az 1848/49-es szabadságharcig élt öt nemzedék alatt hatalmas változások mentek végbe Balassagyarmat életében. Az évtizedek óta romjaiban álló puszta településből egy tagolt társadalmú megyeszékhely lett. • Az első nemzedék között, kis számban, ott találjuk a régi Gyarmat lakosait is, akik még gyermekfejjel voltak tanúi a nagy pusztulásnak, és akik most a közösség élére állva harcoltak az akkori „szabadalmakból" gyökereztetett mezővárosi jogokért. Ám a lakosság zömét a betelepülő szlávság adta: jöttek Lengyelországból, Sziléziából, de a legtöbben a környező szlovák vármegyékből. 1696-ban az országos összeírok már a közösség új vezetőit hallgathatták meg: Litavszky Péter bírót, Babustinech Mátét, Knepka Mártont, Milany Mátét, Bárány Jánost és Mészáros Miklóst. Utóbbi kettőnek kiemelkedő szerepe volt városunk újjászületésében: az akkori két birtokos, Jakusith Kata és Koháry István őket bízta meg a lakatlan hely benépesítésével. Jutalmul szabadossá