Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÓK FESTŐK TUDÓSOK „Nagyságok" és „aprószentek"

épületébe, kinyitotta gondosan a régiségtan és a könyvtári helyiségek ajtajait, mindent nagyon gondosan megnézett és rendezgetett, a szobákat kiszellőztette, azután nagy alapossággal bezárta az ajtókat s távozott a Selmeczy cukrászdába, hol már a felesége várta." Múvei közül a leghíresebb - a napjainkban is sokat forgatott 13 kötetes „Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal". Tízezer kötetes könyves kézirattárának megmaradt darabjait ma a Palóc Múzeum állandó kiállításon mutatja be. • Az irodalomtörténészek máig vitatkoznak azon, hogy Komjáthy Jenőnek, a 19. század vége jeles költőjének, miért is kellett megválnia a balassagyarmati katedrától, és a távoli Szeniczre távozni. Mondják, hogy a polgáriskolai tanár - a Röpke ívek című irodalmi újság szerkesztője — műveltségével túlzottan a kisváros értelmisége fölé emelkedett. Mások szerint apja, Komjáthy Anzelm királyi tanfelügyelő és a vele szembenálló csoport harcának lett az áldozata. A ^ A Városi Képtár kiállítása. A Farkas András „Önarckép" című festménye a képtárban van kiállítva. ^ Csemniczky Zoltán: „Példázat fiamnak" (drót, 1989). A Bérczy Károly az 1860-as években. • Komjáthy Jenő szobra a Palóc ligetben (Győrfi Sándor, 1981). búcsúzást, a sértődöttséget, de ugyanakkor az átélt kedves emlékeket örökítik meg a „Búcsú Abderától" című versének sorai: „Isten veled! Az ifjú álmot / Itt álmodám át egykoron. / Közöttetek, ti lanka halmok, / Rohant el szép legénykorom! / Hisz itt szerettem, itt öleltem, / Hiszen mirtusszal itt öveztem / A szűzi nőt, a szép arát, / S itt élt a drága jó család." • Bérczy Károly író, újságíró - kora egyik legjelesebb műfordítójaként volt a Magyar Tudományos Akadémia tagja - 1821-ben született Balassagyarmaton. Bérczy fordította először magyar nyelvre az Anyegint, e munka kedvéért tanult meg oroszul. Novellagyűjteményein kívül („Elet és ábránd", „A világ folyása", „Gyógyult seb") az 1850es években Dickens és Washington Irving műveinek fordításával szerzett irodalmi elismertetést. Az 1820-as években született nagy nemzedék képvise-