Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)
ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai
Balassagyarmat végre ismét visszanyerte önállóságát, önkormányzatát, jelképeit. Címerünkből kikerült a vörös csillag, és mára a Civitas Fortissima kitüntető név használata is hivatalossá vált, miként a „csehkiverés" napja is városi ünnep. Mégis, az utóbbi 12 évet leginkább a helykeresés éveiként jellemezhetjük. A megbukott szocializmus fájdalmas örökséget hagyott hátra. Megszűnt a Kőbányai Porcelángyár helyi gyáregysége, bezárt a Húsüzem, karcsúsodott a többi balassagyarmati „nagyüzem" is. Emberek százai kerültek utcára. • Miként az ország, a város is csak nehezen talált magára. Az első évek azonban mégis eredménnyel jártak, sikerült stabilizálni a város pénzügyeit, megteremteni a polgári társadalom alapjait. Újjá épült a városi strand. Balassagyarmat ismét büszke várossá vált. Harcot indított megyeszékhelyi jogainak visszaszerzéséért. • 1994-től a várost Juhász Péter vezeti, az első ciklusában Tőzsér Zsolt, majd Herczeg Hajnalka alpolgármesterek segítségével. Az Országházban 1994-től Urbán Árpád, majd Ballá Mihály képviselte, képviseli a balassagyarmatiakat. Nyolc év alatt sikerült felépíteni a város új iskoláját, mely később Szabó Lőrinc nevét vette fel. Létrejött az ipari park, városi tulajdonba került a vármegyeháza, környezetbarát szeméttelep épült és megkezdődött a kórház rekonstrukciója. Az évtized második felében — követve a gazdaság magára találását — új vállalkozások egész sora kezdte el működését és a város ismét a vállalkozó polgárok igazi közösségévé kezd válni. Új kulturális programok és régi rendezvények sora keretezi be évről évre a város életét, egyesületek sora alakult és fejt ki működést. Mára Balassagyarmat ismét polgárvárossá, a polgárok városává vált — a mi városunkká.
