Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

külföldön várta meg a járvány végét. Másként döntött Wagner István, a katolikus elemiben és a városban első évét töltő fiatal, béri születésű segédtanító. A kolerabizottság tagjaként ápolta a betegeket, temette a halottakat. 55 évre jegyezte el magát Balassagyarmattal. A Nógrádi Lapoknál ekkor indult el Mikszáth Kálmán pályája. Egy szeptemberi tárcájában ő is a kolerával foglalkozik: „Azon kezdem, hogy nekem nagyon mulatságos dolog az, mennyire megjuhászodtak az emberek a kolera óta. Csupa csendes, szerény istenfélő emberrel lakunk együtt ezen a gyilkos levegőjű földtekén. Engedékenyek vagyunk egymás iránt, nem kívánjuk a másik halálát, megrezzenünk a harangszótól. Mindenki érzi, hogy por és egyéb semmi. Szomorú idők ezek." • Míg a kolera pusztítása emberéleteket követelt, addig a filoxéra az Ipolyon túli hegyoldal szőlőskertjeit elpusztítva, jómódú gazdákat tett földönfutóvá. A munkaigényes szőlőkultúra pusztulása elvette [ sok idénymunkás kenyerét is. A város ^ A Magyar Koronához címzett gyógyszertár belső tere. A bal szélen Rebmann Rókus áll, az előtérben Farkas Pál tanár ül. T A fegyverneki születésű Rebmann Rókus az egyetem elvégzése után, 1909-ben került Balassagyarmatra, ahol a Vörös Károly tulajdonában lévő Magyar Korona Gyógyszertárban töltötte segédéveit. 1913 januárjától már ő a gyógyszertár bérlője, 1924-től pedig a tulajdonosa is, egészen az 1950-es államosításig. „Pályámat mindig szerettem, most is szeretem és ezért van az, hogy a pihenésre szánt időn kívül minden percet a gyógyszerészi pályának áldozok" — írja egy évvel halála előtt készült önéletrajzában, az államosítás után, a Nógrádmegyei Gyógyszertári Vállalat beosztott gyógyszerészeként. T „Magam is láttam még a hatvanas évek közepén Belgráder üvegfotólemezeinek törmelékeit, amikor a mai pártház helyén álló kis üvegtetős fényképészeti műtermet lebontották, s a padlásáról ládaszám dobálták a bontók a törmelék közé, az ott már lehet, hogy két világháborút is túlélt üvegnegatívokat" — emlékezik vissza Kovalcsik András könyvünk főszereplőinek, a fényképeknek a sorsára. Fia mindez nem is pótolható, a családi albumokból, hagyatékokból, antikváriumokból felbukkanó megsárgult felvételekből következtetni tudunk azoknak a törmelék közé vetett ládáknak a kincseire. Újsághírekből, hirdetésekből és az előkerült fényképek cégjelzéses hátlapjairól az iparlajstromok segítségével végigkövethettük a gyarmati fényírás történetét Belgráder Somától Vámos Aladáron át Lusztig F eremig.