„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

kifizetett gazdaságokat. A kolonisták jogait és lehetőségeit állandóan módosították, s a hozzájuk való viszonyulásban szinte kitapintható a szlovák hatóságok csehellenessége. Ennek dacára sokan visszatértek, de egy részük a szocializálást követően újra áttért a jobb megélhetést biztosító cseh országrészekbe.

6 A belső telepítésben kiemelt csoportot képeztek a partizánok. Erdekeiket a Honvédelmi Minisztérium mellett létesített szervezetük és Szlovákiában még a Szlovák Partizánok Szövetsége is képviselte. A csoport jellemzője a szervezettség és a bajba jutottnak vélt bajtársaik megsegítése volt. Kivételezettségüket külsőségekben is demonstrálták, s még békeidőben is fegyvert, az első esztendőben egyenruhát viseltek. így járták a magyar falvakat. A kor alaphangulatának megfelelően teljes erőbevetéssel fordultak a csehszlovákiai magyarok ellen. Betelepítésük két szakaszra osztható. Az első 1945 nyarától 1948 tavaszáig tartott, s a partizánok „osztoztak" a civil kérelmezőkkel. A kommunista hatalomátvételt követően, 1948 nyarán kidolgozott úgynevezett „rövid távú" telepítési terv már csak a nemzeti ellenállás tagjaival számolt. A partizánok a magyarlakta járásokat „saját betelepítési területüknek" tekintették, s 1945-ös kiáltványukban a szovjet hadsereg megérkezése előtt Magyarországhoz tartozó területet is a szlovák partizánharcok szerves részeként tüntették fel. Azt állították, hogy „... a szlovák hősök és harcosok között ott voltak a Somorjai, Galántai, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Vágsellyei, Ógyallai, Nyitrai, Verebélyi, Aranyosmaró ti, Párkányi, Zselízi, Lévai, Kékkői, Losonci, Tornaijai, Rimaszombati, Rőcei, Rozsnyói, Szepsi, Kassai, Nagymihályi, Királyhelmeci és a Nagykaposi járás szlovákjai". Hirdették ezt olyan határozottan, mintlia a nevezett járásokból több száz szlovák harcolt volna a partizánok soraiban. A partizánok zöme szegényebb, illetve a teljesen vagyontalan társadalmi rétegekből került ebbe a kivételezett helyzetbe. Általános volt, hogy a mezőgazdasági munkások - igaz, az ígéretek alapján -, hivatkozva a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal rendeletére, teljes élő és holt leltárral bíró gazdaságokat igényeltek, de gyakran a hivatalt megkerülve egyenesen a Megbízottak Testületéhez fordultak. így vették át például a karvai határ két nagybirtokát, amelyeket a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal húsz sajbai (Besztercebányai járás) családnak utalt ki, akik be is költöztek a birtokon lévő kastélyba. A sajbaiakat a partizánok Kismuzslára költöztették át.

7 A partizánok türelmetlenek voltak, nem várták meg a kolonizációs bizottságok határozatát, és saját járási szervezeteiken keresztül igyekeztek megszerezni a kiszemelt magyar gazdaságokat. A központi hivatalokat megelőzve összeállí6 ÁKL-Pr, BM-B 1389, 2. faszc. SZNL-Po, BMH-Titk. 2162/47-Titk. Uo. Szlovák Telepítési Hivatal (a továbbiakban: SZTH) -ffl. osztály, 21347/UI-45. Uo. FMH-B, 157:1643/47. Uo. Megbízottak Testülete Elnöki Hivatala (a továbbiakban: MTEH), 46: 1949. augusztus 8-i ülés jegyzőkönyve. 7 SZNL-Po, Szlovák Liga 71: Kérvények, indoklások, nemzetiségi kérdés. Szignó nélkül. BMH-Államvédelmi Osztály (ÁVO), 4:657-1, biz./1947-V/l. Stámy okresny archív Állami Járási Levéltár (a továbbiakban: ÁJL), Vágsellye, Járási Közigazgatási Bizottság (JKB), Somorja, 124:16310/47, 16369/47. A karvai határ két nagybirtoka: Lang 391 kat. hold, értéke 805 902 korona; a Szarvasi-féle uradalom 567 kat. hold, teljes élő és holt felszerelés, ezen felül 33 kat. hold szőlő és 11 kat. hold erdő. 293