„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Mohos Mária: A határ elválasztó és összekapcsoló szerepe a magyar–szlovén határszakaszon

Az egészségügyi ellátás és a postai szolgáltatás is megváltozott. A hetési települések lakói 1913 előtt az alsólendvai, azután a dobronaki orvosi körzetbe tartoztak. Gyógyszertár 1835-től Alsólendván működött. A falvak betegeit 1922től Lenti körzeti orvosa látta el, akinek havonta egyszer a hetési falvakat is végig kellett látogatnia. Rédicsen 1939-ben alakult orvosi körzet, a négy település attól kezdve már oda tartozott. A Magyarországon maradt hetési falvak postai szolgáltatását is Rédicsről bonyolították. Belső-Hetés falvai közül Gáborjánházát választották helyi igazgatási központnak, 1920-1927 között hozzá tartozott Bödeháza is, egy körjegyzőséget és egy anyakönyvi kerületet alkotva. A két település 1927-1941 között nem volt önálló, mindkettőt Resznekhez csatolták. A határ megváltozása az egyházi életben is következményekkel járt. A dobronaki plébániához tartozó falvak templom és pap nélkül maradtak, így 1928-ban Gáborjánháza központtal új plébánia alakult, amelyhez a másik három belső-hetési falu hívői is hozzátartoztak. A székhelyközségben templomot (1934) és paplakot (1939) építettek. Amikor Magyarország 1941-ben visszakapta a Mura-vidéket, a terület közigazgatása, a települések kapcsolatrendszere ismét megváltozott. Gáborjánháza Bödeházával és Szíjártóházával újra önálló körjegyzőséget és anyakönyvi kerületet alkotott, Zalaszombatfa viszont a Rédicsi körjegyzőség és anyakönyvi kerület, és így a Lenti járás része maradt. Az oktatási intézmények (a gáborjánházai, a bödeházi és a zalaszombatfai iskola), valamint a római katolikus plébánia változatlan hatásterülettel működtek.

13 A határ magyar oldalán a következő átszervezésre az 1950-ben bevezetett tanácstörvény eredményeként került sor. Ekkor önálló tanácsúvá vált Bödeháza és Gáborjánháza, Szíjártóháza pedig Zalaszombatfával közös tanácsot alkotott, utóbbi székhellyel. Ez az állapot 1965-ig állt fenn, amikor Gáborjánháza székhellyel a négy belső-hetési falu ismét egy közigazgatási egységbe tartozott. Ez a korszak összesen öt évig tartott, 1970-ben ugyanis az Országos Településfejlesztési Koncepció értelmében létrehozták a Rédicsi Nagyközségi Közös Tanácsot, s másik két településsel együtt a hetési falvakat Rédicshez csatolták. Rédics ekkor már a belső-hetési falvak alsó fokú oktatási központja is volt, mert a falvakban először az általános iskolák felső, majd az alsó tagozatait is megszüntették. Az iskolák körzetesítését a tanulók kis létszámával indokolták, amely a fogyó népességű falvakban igaz is volt. Az apró- és törpefalvak esetében - Hetesben is a sok esetben egyetlen intézmény és az abban dolgozó egy-két értelmiségi elvesztése az elvándorlást annyira felerősítette, hogy a következő évtizedben a népesség elöregedése és természetes fogyása irreverzibilis folyamattá vált. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, majd Jugoszláviában 1920 után a korábbi közigazgatási rendszer alapján alakították ki az újat: megtartották a körjegyzőségi, járási beosztást, így a Lendva folyó és a határ között Lendava (Lendva) járási és körjegyzőségi székhely, Dobronak körjegyzőségi székhely. A második világháború alatt (1941-1945 között) újabb átrendeződés zajlott le. Gábor13 Mohos Mária: A hetési települések kapcsolatrendszerének alakulása a 18-20. században. In: Lovász György - Szabó Géza: Területfejlesztés - regionális kutatások. Pécs, 2000,201-212. 554