„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Mohos Mária: A határ elválasztó és összekapcsoló szerepe a magyar–szlovén határszakaszon

lalta. Közigazgatási szempontból a XVIII. század végén az összes hetési település Zala megye Zalalövői járásához tartozott.

7 A következő század közepéig a nyolc falu népessége alig változott. A lakosság száma három faluban csökkent, háromban stagnált, kettőben növekedett. A népesség gyarapodása Zsitkócon akkora volt, hogy semmiképpen nem lehetett a korszakban amúgy sem jellemző természetes szaporodás eredménye, hanem csak bevándorlás következménye, amelyet a földesúri munkaerő-telepítés okozott. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után Zala megye belső közigazgatási beosztása átalakult, s ennek következtében a hetési települések kapcsolatrendszere is megváltozott. Az 1850-es évek elején új járást alakítottak ki Alsólendva székhellyel, s megkezdődött a járási szintű intézmények - elsőként az adóhivatal és a pénzügyőrség - megszervezése. Dobronak és Csesztreg, Külső-Hetés másik két piacközpontja hasonló funkciók hiányában nem lehetett Alsólendva vetélytársa, így a hetési településekre gyakorolt vonzásuk is csökkent. A kiegyezés után Zala megyében Alsólendva lett az öt teljes intézményhálózatú járási székhely egyike, így dominanciája még erősebbé vált. A polgári anyakönyvezés bevezetése, az alapfokú állami oktatás megszervezése, a körjegyzőségek felállítása tovább csökkentette Dobronak és Csesztreg szerepét a hetési települések életében. A Zala megye nyugati felében megépült vasútvonalak mindkét kisközpontot és a hetési falvakat is elkerülték, a közlekedés modernizációja részben Alsólendva jelentőségét növelte, részben korábban nem kiemelkedő települések fejlődését eredményezte. A közegészségügyről szóló 1876:XIV. törvény értelmében minden olyan faluban, ahol addig nem volt, temetőt kellett létesíteni. A törvény hatására a XIX. század végén megszűnt a temetkezés a közös dobronaki „hetési" temetőben, és minden település lakóját saját falujában helyezték örök nyugalomba. Az 1868:XXVIII. népiskolai törvény hatására részben állami támogatással, részben a települések költségén új iskolák sokaságát építették fel a falvakban. A magyar honfoglalás ezeréves évfordulóján újabb iskolaépítési program kezdődött, melynek során több száz településen nyitottak meg alapfokú oktatási intézményt. E program keretében indult meg a tanítás Bödeházán és Gáborjánházán, ahol Belső-Hetés településeinek első iskoláját adták át 1895-ben. A következő évtized végén (1909) Szíjártóháza és Zalaszombatfa közösen épített iskolát Zalaszombatfán. Külső-Hetésben is csökkent Dobronak oktatási szerepköre, mivel Göntérházán is megkezdődött a tanítás. A települések népességszáma, az iskoláskorú gyerekek létszáma indokolta ezeket az építkezéseket. Az 1871:XVIII. községi törvény értelmében az alsó fokú ügyintézés érdekében jegyzőségeket és körjegyzőségeket állítottak fel a településeken. A hetési falvak közül a Dobronaki (Lendvavásáshelyi) körjegyzőséghez tartozott Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza, Kámaháza, Szentistvánlak (Jósec) és Zsitkóc. Belső-Hetés két települését - Szombatfát és Szíjártóházát (Nyakasházapusztával) - a Rédicsi körjegyzőséghez sorolták. Rédics jelentősége 1890-től, az UkkCsáktornya vasútvonal átadásától tovább nőtt, hiszen a falu forgalmi fekvése, 7 Göncz László: Fejezetek Lendva történetéből 1920-ig. Lendva, 1996. 551