„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Marián Hronský: A második demarkációs vonal, valamint az 1919. június 12-ei szlovák–magyar végleges határ a cseh–szlovák javaslatok és követelések tükrében
sere. A kérdés nagyon összetett: több álláspont és nyitott probléma bonyolítja. A kutatások legutóbbi eredményei alapján azonban azt mondhatjuk, hogy ez Foch marsall tudta nélkül, akinek már akkor alá volt rendelve az egész csehszlovák véderő, és a már 1919. február 13-ától a köztársaságban tartózkodó francia katonai misszió tudta nélkül (M. Pel lé tábornokkal az élén) nem valósulhatott meg. 22 Václav KlofáC cseh-szlovák nemzetvédelmi miniszter 1919. május 7-ei, a nemzetgyűlés honvédelmi bizottsága előtt tett kijelentése szerint a második demarkációs vonal „már folyó év márciusában érvényben volt, azonban nem léptük át hamarabb, hogy elkerüljük a vérontást". 23 Ezt tőle függetlenül megerősítette Masaryk elnök is 1919. július 14-én Párizsba, Benesnek küldött levelében. 24 Benesnek írt 1919. április 7-ei levele szerint Foch volt az, „aki megállapította a demarkációs vonalat". 25 Azonban Beneg sem volt teljesen tisztában a dolgokkal, és Masaryknak 1919. június 12-én levelében azt a véleményét nyilvánította ki, hogy minden bizonnyal Foch volt az, aki „új demarkációs vonalunkat valószínűleg nem jelentette be a Négyek Tanácsának, ezért mikor Miskolcra mentünk, békebontőknak tűntünk. Nem tudom, de úgy tűnik nekem, hogy ez így volt." 26 A párizsi levéltárakban végzett kutatások legutóbbi eredményei alapján azonban Benesnek ezt a véleményét ki kell igazítanunk. A második demarkációs vonal kérdését Foch marsall a cseh-szlovák ügyek bizottságának 1919. március 24-ei ülésén terjesztette elő, csatolva Benes levelét, valamint a prágai Honvédelmi Minisztérium 1919. március 9-ei memorandumát. Az antant diplomatáit sem felejtette el informálni. Foch tervezete azonban a bizottsági tagok többségének akkor, éppen Kun Béla kormányának hivatalba lépése után, alkalmatlannak tűnt. Ennek ellenére a tervet nem vetették el, hanem úgy döntöttek, hogy továbbítják a Legfelsőbb Tanácsnak, amelynek épp aznap délután kellett tanácskoznia, de az e problémával kapcsolatos álláspontról a megfelelő dokumentumok addig nem voltak meg. 27 A második demarkációs vonal a cseh-szlovák követelések maximum változatát részesítette előnyben a Váctól keletre eső részek határmegvonását ületően, ám a Duna esetében az első demarkációs vonalnál maradt. Pontos leírását a nemzeti megújhodás miniszterének, Klofácnak 10 807. számú, 1919. április 7-ei emlékezetes parancsa tartalmazta. 28 A cseh-szlovák hadsereg egységeinek a románok és szerbek előrenyomulásával egyidejűleg kellett megszállnia az új demarkációs vonalat, ha erre a parancsot kiadják, de amikor aztán a román 22 Uo. 164-165.; továbbá Mission militaire frangaise auprés de la République Tchécoslovaque 1919-1939. Edition documentaire. Série 1: 1919-1925. Volume 1: Contrats, accords, siatuts. Praha, 1999, 7-26. p., 1-6. sz. 23 HL, Prága, Honvédelmi Minisztérium, Elnökség, 1919, 9. d., 3/2. sz. 24 CSK KML, Prága, PL, 31. cs., 3568. sz. 25 Solle, Z.:i.m. 214-215. u Uo. 277. 27 Ferencuhová, B.: i. m. 248. 28 HL, Prága, Honvédelmi Minisztérium, Központi stáb, operációs osztály, 1919, 2. d., 3-78/25. sz. 196
