„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

iskolai történelem, a színház, a magyarkodó irodalom. Az új államok magyarjait állandó keresztre feszített pózban, halálra ájultan látja, az anyaország felé segítségért tárt karokkal. (...) A kisebbségi magyar a lélek ellenkező pólusán áll. A népek hazája nagy világ előtt nem szenvedését és halálát bizonygatja, hanem életakaratát és cselekvését. (...) Míg az eltűnő nemzedék, mint laudator temporis acti, a múltért sír és sóhajt, (...) azalatt új sarj nőtt."

25 Ezt a tényt Móricz Zsigmond már a harmincas évek legelején regisztrálta egy felvidéki útja alkalmával. Móricz, akinél jobban keveseknek fájt a nemzet szétdarabolása, s akit felháborított az olcsó magyarkodás és a soviniszta retorika üressége, de különösen a magyarságukban a karrier lehetőségét és jövedelemforrást látó kurzuslovagok serege, valóságos filippikát írt a programszerű maradiság ellen, amely valamifajta hamis romantika jegyében a revízió zászlaja alatt viselt hadat a modernség ellen. Az igazi magyar irodalomnak csak a népieskedőt elfogadókkal folytatott vitájában dörögte oda Négyesy Lászlónak, hogy „a mai Magyarország rettenetesen más, mint húsz évvel ezelőtt. Ma már a régi fegyverek csütörtököt mondanak. Miért más? Hát először is Trianon miatt. Ez a Trianon semmit sem változtatott a tanár urak felfogásán, sőt jól jött nekik, mert felliasználhatják dorongnak a saját érdekükben. A megcsonkított Magyarország ténye csak arra való nekik, hogy még jobban megnyírják az önképzőkörök gondolatszabadságát; hogy a cserkészekkel hazafias műdalokat énekeltessenek; hogy egy vértelen irredentizmust teremtsenek; hogy a népkönyvtárak katalógusát cenzúrázzák, hogy a naptárak és a hivatalos kiadmányok szellemét kézben tartsák, és olyan Corvinákat termeljenek, amit a Hivatalos kíván. Ezzel azonban az élet nem törődik, mert az élet még rettenetesebben más, mint volt húsz év előtt, mert a mai élet tele van feszültségekkel, kétségbeesésekkel, jajszóval, gazdasági összeomlással és mindenekfelett a világszemléletnek véghetetlen és csodálatos átalakulásával."

26 Néhány héttel korábban tett csehszlovákiai utazásának élményeire emlékezve megállapította a felvidéki magyarságnak a revízióval kapcsolatos generációs megosztottságát. Az öregekben égő „honfibúval és honfitűzzel" szembeállította a fiatalok „új magyarságát". Azokét a fiatalokét, akik „már semmit sem tudnak az extra Hungáriám jelszaváról", de ezzel együtt „magyarabbak, mint itthon szegény sötétségben és fel nem világosodottságban tartott gyermekeink. Izzóbb magyarság tombol ott a babüorú fogság érzései mellett, mint itthon, ahol ma is még a régi sűrű levegőjű mesterséges sötétségben vannak az ifjak."

27 A kisebbségi magyarság ugyanis, miután magához tért kezdeti bódult állapotából, különbözőképpen reagált az impériumváltásokra.

28 A puszta tagadás25 Nánay Béla: A kisebbségi magyar lélek. Magyar Kisebbség, (Új sorozat, II. évf.) 1998/3-4., 62-63. 26 Móricz Zsigmond: Az irodalom és a faji jelleg. Nyugat, (XXIV. évf.) 1931/5., 285. 27 Uo. 286. Móricz a fenti gondolatokért meg is kapta a magáét az ellentábortól - főleg Négyesytől a Budapesti Hírlap 1931. március 8-i számában: „Móricz csak a cseh propagandának hízeleg", a Nyugat „Benes úr félhivatalosa", „vértagadó sorok" stb. Lásd Móricz Zsigmond: A magyar lélek válsága és a nemzeti irodalom. Nyugat, (XXTV. évf.) 1931 /6., 358. 28 A kisebbségi magyarság élete, sorsa iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk többek között Sebők László, Fleisz János, Kocsis Károly, Molnár Judit és részben Kánya József, illetve a második világháborút követő évekre vonatkozóan Vadkerty Katalin tanulmányát. 81