„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

döntés, s ezzel az anyagi hátrányokon túl a szellemi-érzelmi sérelmek miatt is kihívta a magyarság ellenszenvét. Mert bármennyire igaz is, hogy a mind merevebbé váló magyarországi nemzetiségpolitikai gyakorlat hosszabb távon aligha tudott volna bármit is kezdeni a kisebbségekkel, akiknek önrendelkezési - az utolsó időszakban már egyre inkább elszakadási - törekvései előbb-utóbb minden bizonnyal a történelmi ország széteséséhez vezettek volna, a trianoni rendezés ezt számításba véve is kirívóan kedvezőtlen, sőt méltánytalan volt a magyarság számára. A béke ugyanis adott formájában nyers volt és megalázó, általános elveiben radikális, arányaiban túlzó, végrehajtásában érzéketlen, hatásaiban pedig végiggondolatlan, és ezért sok tekintetben kimondottan kártékony. Egyáltalán nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a békeszerződést a magyar társadalom és politika élesen elítélte, és annak megváltoztatására törekedett. Ez azonban inkább hangulat volt, mint tevékenység, inkább meggyőződés, mint mozgalom. Hiszen a közvélemény a modern tömegtársadalom kialakulásának korában inkább még befogadó, mint irányító közegnek számított. Tipikus gesztusa, reakciója a politika pozitív megnyilvánulásaival szemben mutatott készség vagy visszautasítás volt, nem pedig maga a kezdeményezés. Különösen igaz ez olyan társadalmakra - amilyen a magyar is volt -, amelyek a politikai emancipáció (pl. választójog, sajtószabadság stb.) elnyerését követően még éppen csak a kollektív szellemi önállósulás kezdetén tartottak.

3 A közvéleménynek a külpolitikához való viszonyát - amely a laikusok számára kissé titokzatos és regényes, elzárt világ volt - még inkább ez a passzivitás jellemezte. Mindezt azért tartottuk szükségesnek leszögezni, mert úgy véljük, hogy a két háború közötti irredenta közhangulat olyan adottság volt, amit a hivatalos politikának módjában állt kihasználni, negligálni vagy elfojtani. A közélet irányítói - egyszerre ösztönösen és tudatosan - az első lehetőséget ragadták meg, így az uralkodó Trianon-ellenes érzelmeknek a kormány jóváhagyásával, vagy éppen annak sugallatára működő belső propaganda határozta meg a tartalmát és a hangvételét. Ily módon az általános közvélemény lényegében a propaganda leképeződése volt, és éppen a mérsékletre intő hangok tűntek disszonánsnak jöttek légyen akár az ellenzék részéről, akár a harsány túlzásoknak a kívánatossal ellentétes hatását felismerő kormánykörökből. * Trianonra, a békeszerződés által teremtett, illetve szentesített helyzetre a magyar társadalom egyszerre adott racionális és irracionális válaszokat. A gazdasági alkalmazkodást az ösztönös és tervszerű racionalitás jellemezte: a határ menti kistérségek mindegyike - mikroszinten - a termelési kapcsolatok és a piackörzetek átstrukturálásával, a nemzetgazdaság pedig - makroszinten - a külkereskedelem, a tőkefinanszírozás, a kiemelt beruházások, az importpótló iparágak fejlesztése, vagyis általában véve a gazdaságpolitika áthangolása révén a realitásokhoz igazodott.

4 3 Lásd ehhez részletesebben Gyáni Gábor tanulmányát. 4 A Trianon utáni magyar gazdasággal kötetünkben Ormos Mária tanulmánya foglalkozik bővebben. 68