„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Ormos Mária: Trianon és a magyar gazdaság

foldozta a MÁV-ot, mindez azonban nem tüntette el a kistermelő számára a dűlőutakat a kátyúkat és sártengereket. Ha pedig baromfit, tojást, tejterméket, gyümölcsöt, zöldséget kezdett előállítani, illetve termelni, úgy további áthidalhatatlan nehézségekkel találta szemben magát. Ha mindent azonnal és közvetlenül a szélesebb piacon akart eladni, úgy gyors vagy hűtött szállítóeszközre lett volna szüksége, ilyennel azonban nem rendelkezett, és ami nagyobb baj volt, nem rendelkezett senki más sem. Ha tárolni szeretett volna, úgy hűtő-, aszaló-, konzerválórendszerre kellett volna szert tennie, de ilyesmiről sem álmodhatott. Nem véletlen ezért, hogy ilyen kultúrák csak ott alakultak ki, ahol a közelben volt valamilyen ipari jellegű feldolgozóüzem, amely mázsaszámra átvette a sárgabarackot, a paprikát vagy a zöldborsót. Mindent összevetve: Magyarország nem válhatott kertgazdasággá anélkül, hogy az infrastruktúrát és a feldolgozóipart megfelelő szintre hozzák. E nélkül a kertgazdálkodás képe nem volt egyéb álomnál. A mezőgazdaság felfejlesztésének elmaradása viszont korlátozta az új iparágként megjelent mezőgazdasági feldolgozóipart. De nem alakulhatott ki fejlett mezőgazdasági termelés a vízgazdálkodás intenzifikálása nélkül sem. Kétségtelen, hogy e téren a megelőző évtizedekben sokat tettek elődeink, és a gátrendszert a Horthy-korszakban is éberen őrizték, csakhogy ez már több okból sem volt elégséges. Részben azért nem, mert az ezzel foglalkozó magántársulatok többnyire kevés befektethető tőkével rendelkeztek. Az árvízveszély nőttön-nőtt amiatt, hogy ugyanez az éberség Szlovákiában, Kárpátalján és Erdélyben kevésbé volt jellemző, sőt helyenként jelentős erdőirtásba kezdtek. A legfenyegetettebbé már ekkoriban is a Tisza vált. Ugyanakkor a belvíz elvezetése Magyarországon is hiányos maradt. Egyelőre azonban e rémeknél gyakoribb pusztítást okoztak a gyilkos szárazságok, amelyek főként az Alföldet látogatták rendszeresen. Mindenki tudta évtizedek óta, hogy ezen a minduntalan visszatérő csapáson kizárólag csatornázással lehet segíteni, az a csatornahálózat azonban, amelyre Bethlen már a húszas évek derekán megpróbált külföldi befektetőket szerezni, és amelyre később is születtek elgondolások, tervezetek, azóta sem valósult meg. A földkihasználás végül még egy olyan területen is hiányt szenvedett, amely nem kizárólag az agrárágazat rovására ment, de közvetlen kárt okozott az iparnak is. Magyarország Trianon által elvesztette erdőségeinek java részét. Nyilvánvaló, hogy e tény önmagában véve is keményen sújtotta az egész faipart, s csak súlyosbította a helyzetet, hogy erdősítésre - komolyabb formában - az egész korszakban nem került sor. (Meg azóta sem.) E körülmény érintette a környezetet, a klímát, a vízgazdálkodást, a fával foglalkozó iparosokat pedig importra és drága termelésre kényszerítette. Ha összeszámláljuk a kihasználatlan és elsősorban állami kezdeményezéssel megvalósítható, egyúttal az egész gazdaság szempontjából követelőzőén megjelenő szükségleteket, arra juthatunk, hogy Magyarországon elvileg nagyszámú munkahely teremtésére volt lehetőség. A felsorolt hiányok, kezdve az úthálózat teljes körű kiépítésétől, a MÁV modernizálásán, valamint a vízgazdálkodással és csatornázással kapcsolatos munkákon át az erdőtelepítésig, mrnd ide tartoztak. Nem kétséges, hogy e műveletek elvégzése a munkahelyteremtésen kívül sine qua non-ja volt a mezőgazdaság modernizálásának, sőt - mint lát54