„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Csóti Csaba: A Mura–Dráva határ néhány történeti problémája (1910–1955)
ménybeli horvát-magyar közös jövő ideálképével magyarázni. 22 A határmegállapító központ döntését azonban Zala megye vezetése, bár tudomásul vette, nem tudta szó nélkül elfogadni. Ennek szellemében 1921. szeptember 4-én így fogalmazott a vármegyei közigazgatás szócsövének tekinthető Zalai Közlöny: „Minket zalavármegyeieket közvetlenül az integrális Magyarországból Muraköz sorsa érdekel." Vagyis a helybeli tisztviselők, szemben a kormánykörök elképzelésével, nem tettek le arról a szándékukról, hogy megakadályozzák a Muraköz elcsatolását. Sőt, Borz Zoltán főjegyző 1921. augusztus 25-én a Külügyminisztérium felé tett jelentésében megismételte az 1918 őszén a Károlyi-kormány által egyszer már elutasított „insurrectio" ötletét. Ennek értelmében Zala megye felajánlotta, hogy „önerejére" támaszkodva visszafoglalja a Muraközt. Elképzelésük szerint a magyar katonaság támadásakor Muraköz lakossága fellázadt volna a jugoszláv hatalom ellen. 23 Jelenleg nem áll rendelkezésünkre olyan forrás, melyből a belügyminiszteri választ megismerhetnénk, az azonban kétségtelen, hogy az ötletet Budapesten nem támogatták. Az idézett szeptember 4-i cikkből az is kiderül, hogy a Muraköz helyzete elsősorban érzelmi kérdés volt a zalaiak számára. A „déli végekről" úgy emlékeztek meg, mint Zala vármegye gyarmatáról, mely gyarmati helyzettel azonban a Csáktornyai és Perlaki járás lakói, kiket következetesen nem horvátnak, hanem muraközinek neveztek, teljesen elégedettek voltak. Zala megyében tehát tovább élt, sőt megerősödött az a szélsőségesen nacionalista nézet, mely a nemzetiségekkel kapcsolatban a magyarság civilizációs küldetését hangsúlyozta, a magyarok és nemzetiségiek viszonyát pedig szívesen állította párhuzamba az egyértelműen pozitív hatásúnak tekintett indiai angol jelenléttel. Ez az attitűd tükröződött azonban a Muraközi Memorandum némely, a magyarság kulturális felsőbbrendűségét hangoztató kitételében is. Ezek szerint „a muraközi nép a magyar testvér nemzetnek reá is kiható, a szomszéd délszláv népekhez képest magasabb kulturális előrehaladottsága folytán magasabb nívón áll, mint a szomszéd, Dráván-túli horvát vagy stájer szlovén nép, mely nemzetbe való beolvadása esetén reá nézve kulturális tekintetben pangás, sőt visszaesés következnék be". 24 Ennek a szemléletnek a jegyében a muraközieket infantilis, gyermeki természettel ruházták fel, amikor „jó és kevéssel megelégedő munkás népnek" 25 nevezték őket, akik számára a legfontosabb, hogy a „vasárnapot családjuk körében tölthessék, az Istenházát fölkereshessék". 26 Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok jól illeszkedtek az amúgy is jobboldali radikális zalai közéletbe, ahol a helyi sajtóban még 1921-ben is szép számmal jelentek meg antiszemita cikkek, közgyűlési határozatban szegültek szembe a konszolidációt is szolgáló közigazgatási centralizációs törekvésekkel és hangoztatták a fegyveres 22 UO. 23 MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok), 16. cs. Borz Zoltán vármegyei főjegyző szerint a muraköziek fegyveres magyar fellépés esetén felajánlották, hogy „hátba támadják" a jugoszlávokat. 24 ZML IV. 433. A Muraközi Memorandum eredeti fogalmazványa. 53. 25 UO. 15. 26 UO. 543