„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Hornyák Árpád: A Bácska határainak változása 1919–1920-ban

a nagy nyilvánosságnak szólt - ellentétben PaSió körtáviratával, amely inkább csak pro domo használatra készült -, hanem, mert ország-vüág előtt leszögezte és egyértelművé tette, hogy Szerbia már nem éri be „csak" a szerbek egyesítésével, de felvállalta a délszláv egyesítés gondolatát, és azt a hivatalos politika rangjára emelte. A világháború kitörése nemcsak ahhoz kínált jó alkalmat Szerbia számára, hogy tisztázza, mely területeket kíván megszerezni, de kedvező feltételeket biztosított a GaraSanin által már a Nacertanij e-ben megjósolt, Ausztriával való leszámoláshoz is. Az 1906-1911 közt tartó vámháborúban a Monarchiától gazdaságilag nagymértékben függetlenedett Szerbia a balkáni háborúkban területileg megnövekedve, harcedzett, francia fegyverekkel felszerelt hadsereggel rendelkezve és az antant támogatását maga mögött tudva (noha az antant a háború végéig nem ismerte el szövetségesének) összehasonlíthatatlanul jobb esélyekkel rendelkezett egy jugoszláv, de legalábbis nagyszerb állam létrehozására, mint korábban bármikor. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a várakozásokkal ellentétben a háború elhúzódik, kormányzati szinten egy időre felhagytak a békekonferenciára való felkészüléssel. Természetesen a már korábban felkért - és fel nem kért - tudósokat ez nem zavarta, és továbbra is gyártották az általuk legigazságosabbnak és legjobbnak tartott határkiigazításokat bemutató brosúrákat. Ujabb lendületet a hivatalos felkészülés csak 1916 nyarán kapott, majd 1917 nyarán - elfogadva Cvijic javaslatát - egy egységes Balkán-térképet készítettek, amelynek alapul kellett szolgálnia minden további rész-térkép elkészítéséhez.

5 A szaloniki front áttörése és Bulgária azt követő kapitulációja után megnyílt a szerb csaptok előtt a gyors előrenyomulás lehetősége a Balkánon, fel északra, és október végére a front már a Duna vonalánál állt. A november 3-i padovai fegyverszünet rendelkezéseit a balkáni harctérre érvénytelennek tekintve a szerb hadsereg a szövetségesek keleti hadserege parancsnokának, Franchet d'Espérey-nek a jóváhagyásával már november 5-én átlépte a Dunát, bevonult Zimonyba, majd másnap Pancsovára és Fehértemplomba.

6 Ezt követően Károlyinak a d'Espérey-vel folytatott eredménytelen tárgyalásaitól a belgrádi fegyverszünet aláírásáig eltelt öt nap alatt a szerb csapatok folytatták az előrenyomulást, és mire 13-án aláírták a keleti és déli demarkációs vonalakat rögzítő belgrádi katonai konvenciót, a szerb csapatok már megszállták az egész Vajdaságot és Baranya egy részét.

7 5 Ennek ellenére a tudósok továbbra is különböző térképeket használtak elképzeléseik bemutatására. Különösen nagy eltérések mutatkoztak a Bulgária, Görögország és Albánia irányában megvonandó határ esetében, míg az északi irányban ideálisnak tartott határt illetően lényegét tekintve egyetértés volt tapasztalható. Trgovcevic, Ljubinka: i. m. 287. 6 Grada o stuaranju fugoslovenske drzave 01. L 1918-20. XII 1918. Priredili Dragoslav Jankó vic i Bogdan Krizman, Beograd, 1964, 423. 7 Ráadásul, ami fontos, nem a fegyverszünet rendelkezései alapján, hanem a fegyverek jogán (még ha nem is volt magyar részről ellenállás). A kérdésről bővebben lásd Hornyák Árpád: A belgrádi konvenció. Világtörténet, 2000/ősz-tél. 529