„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eke Pálné Zamárdi Ilona: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határváltozások és hatásuk a megye gazdaságára és társadalmára
4. A XVni-XIX. századi hatások A mai megye területét alkotó három történelmi vármegyéről az első hiteles adatokat a II. József által elrendelt első hivatalos népszámlálás közli 1784-87-ben. Ezek szerint Bereg megye 3727 km 2-es területén 67 358 fő, Szabolcs vármegye 5968 km 2-én 104 805 fő és a Szabolccsal csaknem megegyező területű, 5852 km 2-es kiterjedésű Szatmár vármegyében 136 545 fő élt. Fényes Elek XIX. század derekán, 1847-ben kelt munkája 11 alapján pedig a következő táblázat szerkeszthető. 1. TÁBLÁZAT: Bereg, Szabolcs és Szatmár megye népessége és települései (1847) Megye Népességszám (fő) Városok Mezővárosok Falvak Puszták Népességszám (fő) Bereg 125 962 9 260 13 Szabolcs 220 719 1 16 132 78 Szatmár 247 734 2+1 16 243 ? A népességszámokat szemlélve megállapítható, hogy mindhárom vármegye tetemes népességnövekedést produkált az eltelt fél évszázad alatt: Szabolcs több mint megduplázta, Szatmár és Bereg is csaknem megkétszerezte lakosainak számát. Ez igen jelentős népességnövekedés, Magyarország mai területének népessége az 1784-87-es népszámláláshoz képest csak száz év múlva duplázódott meg. A népsűrűségben nincsenek nagyon jelentős különbségek: Beregben 33,8 fő/km 2 , Szabolcsban 36,9 fő/km 2 és Szatmárban a legmagasabb, 42,3 fő/km 2 . Annál markánsabb eltérések mutatkoznak a települések sűrűségében és átlagos népességszámában. Bereget sűrűn ülik meg az aprófalvak: 13,8 km 2-re jut egyegy település, amelynek átlagos népességszáma nem éri el az ötszázat (468 fő). Szatmár falvai és városai ritkábban települtek, 22,3 km 2-re jut egy település, de kétszer olyan népesek, mint Beregben: 945 fő az átlagos népességszám. Mindkét megyétől elüt a XIX. században a törökjárta Szabolcs településhálózata, amely ritkán települt, népes helységekből áll: 40 km 2-re jut egy település, de átlagos lélekszáma 1481 fő. A másik szabolcsi sajátosság a puszták nagy száma. A ritkábban települt falvak határaiban található pusztákat 1-2-3 évre szóló árendás bérletben művelték meg. Szabolcsban és Szatmárban feltűnő jelenség a mezővárosok nagy száma. Mindhárom megyében - alföldi viszonylatban még Szabolcsban is - sűrűnek mondható a faluhálózat, amelynek elemi központjai a mezővárosok voltak. A mezővárosok sajátos képződményei a magyar gazdasági-társadalmi fejlődésnek a XV. századtól. Lakosságuk a parasztfalvakénál kedvezőbb jogállású; különleges társadalmi szerkezettel, eltérő termelési renddel emelkedtek ki a parasztfalvak közül. A több száz magyar mezőváros két fő típusba sorolható: az alföldi nagyállattartóba és a hegyvidéki szőlőtermelőbe. E két fő típus mellett azonban 11 Fényes Elek: Magyarország leírása. I— II. kötet. Pest, 1847. 444
