„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Hajdú Zoltán: A magyar földrajztudomány országszemlélete Trianon előtt és után

2. A magyar földrajztudomány szerepvállalásai 1918-1920 között A magyar földrajztudomány meghatározó képviselői általában középosztálybeli, illetve értelmiségi-kispolgári társadalmi környezetből kerültek ki a századfordulón. Teleki Pál a maga arisztokrata származásával ritka kivételnek számított, bár a Magyar Földrajzi Társaság vezetésében több arisztokrata származású személyiség is jelen volt időnként. A földrajztudomány meghatározó képviselői jelentős egyéni, szakmai és egzisztenciális válságba kerültek a világháború végén: Prinz Gyulának Pozsonyból, Cholnoky Jenőnek Kolozsvárról kellett menekülnie, Teleki Pál vagyonának jelentős része Erdélyben maradt, Lóczy Lajos szülővárosát, Pozsonyt, s gyermek- és ifjúkorának színterét, Arad megyét egyaránt elveszítette. A fiatalabb geográfusnemzedéket hasonló súllyal érintették a változások, Fodor Ferencnek távoznia kellett Karánsebesről, mert középiskolai tanárként nem volt hajlandó letenni a hűségesküt az új államhatalomra.

14 Az egzisztenciális változások mellett a másik jelentős tényező, amely szerepet játszott a magyar geográfusok nemzeti elkötelezettségének egyértelmű kinyilvánításában, szakmai jellegű: mindenki számára világossá vált, hogy az új, medencefeneki országban a korábbi államterülethez képest korlátozottá, sőt egyes megfogalmazások szerint céltalanná vált a nemzeti földrajzi kutatás. Felvetődött az a kérdés is, hogy az új államhatárokon belül érdemben van-e mit kutatnia egy geográfusnak. A magyar földrajztudomány vezető egyéniségei - Telekit leszámítva - korábban nem vállaltak direkt politikai szerepet, bár többségük nemzeti elkötelezettsége, azonosulása a fennálló rendszerrel vitathatatlan volt, társadalmi-gazdasági-politikai értékrendje - írásaik alapján - inkább tradicionális jellegű, s az országot fenyegető veszély időszakában egyértelműen megfogalmazták nemzeti elkötelezettségüket, az ország területi egysége melletti kiállásukat. Az egyéni sérelmek, megaláztatások (Cholnoky) hatásai és következményei megmaradtak a békeelőkészítés időszakában is, de még a leginkább sértett egyéniségek is képesek voltak szakmai tárgyszerűségre törekedni a tudományos elemzésekben, ami természetes módon egy magyar érdekekre megfogalmazott objektivitási igény és szemlélet keretei között valósult meg. Az 1918-1920 közötti rövid, politikai, társadalmi, gazdasági stb. tekintetben rendkívül kiélezett időszakban a felsorolt törekvések jelentős részben összetorlódtak, de mégis vüágos különbséget kell tennünk az öt eltérő tartalmú és célú tevékenység között. Hajdú Zoltán: A magyar földrajztudomány és a trianoni békeszerződés, 1918-1920. Kisebbségkutatás, (9. évf.) 2000/2., 224-233.' 36