„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

amelyben 12 francia és szerb tiszt is volt. Azonban november 26-án, amikor Vix missziója elindult Budapestre, Clemenceau megváltozott álláspontja Franciaország magyarországi katonai beavatkozásáról jelentősen korlátozta a Vixmisszió cselekvési lehetőségeit Budapesten.

10 1918 utolsó két hónapjában a misszió, amelynek feladata a belgrádi egyezmény pontos végrehajtásának szavatolása lett volna, tehetetlenül szemlélte a román előrenyomulást. Képtelen volt megakadályozni Erdély megszállását, mivel az országban nem állomásoztak az akcióhoz elegendő francia erők, és a szövetségesek felhatalmazása is hiányzott. Miután november 25-én a román csapatok elfoglalták Borszéket és a megszállás kiterjedt a Maros völgyéig, november 28-án Marosvásárhelyen ötezer fő részvételével összeült a Székely Nemzeti Gyűlés, és a területi integritás megőrzéséért a magyar kormány segítségét kérte a nagyrészt már román megszállás alatt lévő Székelyföld felszabadításához. A székely mozgalommal párhuzamosan december 1-jére, Gyulafehérvárra összehívták az erdélyi románok nemzeti gyűlését is. Kolozsvár lakosai a román előrenyomulás fenyegetésének árnyékában ugyancsak nagygyűlést hívtak össze. December 22-24. között 40 ezer ember jött össze a még el nem foglalt városban. Román szocialisták, bánáti szászok, magyarok és székelyek együttesen jelentették ki: „... a magyarországi népköztársasággal állami közösségben kívánunk élni. Az egységes és csonkitatlan Magyarország keretén belül követeljük minden itt élő nemzet számára a teljes jogegyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot."

11 De a román katonai parancsnokság december 24-én megszakíttatta és feloszlatta a kolozsvári nagygyűlést.

12 A román kormány december 26-án közzétette Erdély és a Bánát fúzióját Romániával, jóllehet ezt semmi nem legalizálta a szövetségesek részéről. 1919. január 21-28. között a román előrenyomulás a Nagybánya-Zilah-Csucsa-Zámoly vonalig jutott, míg a Berthelot-Apáthy-féle semleges övezetet d'Espérey csak január 27-én hagyta jóvá. Úgy tűnt, hogy a román kormány határozott szándéka eljutni a bukaresti titkos szerződésben megállapított vonalig. Időközben a párizsi békekonferencia napirendjére került a román expanzió egy másik bonyolult problémája is, nevezetesen Besszarábia ügye. Az olasz katonai jelentések szerint: „Besszarábia Nemzeti Tanácsa, mint a tartomány törvényes képviselete, már 1917-ben kihirdette az Autonóm Köztársaság alkotmányát és nem sokkal később teljes függetlenségét Oroszországtól. 1918. április 9én ugyanez a Tanács 83 szavazattal - 3 ellenében - megszavazta Besszarábia csatlakozását Romániához, azzal a feltétellel, hogy autonómiáját megőrizhesse; novemberben kérte és el is érte a román csapatok bevonulását a bolsevikokkal szembeni védekezés céljából, majd ezt követően lemondott autonómiájáról és 10 A francia megszállás tervéről és kudarcáról lásd Ormos Mária; Padovától Trianonig. Bp., 1983, 75-93. " Erdély... L m. 1720. 12 A lakossággal szemben alkalmazott erőszakos módszerekre, rablásokra és a magyar közigazgatás megszüntetésére lásd Raffay Ernő: Erdély 1918-1919'-ben. Bp., 1987, 168-194., 226-238., 250-254. 368