„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

hadba lépésért cserébe - Romániának joga lesz annektálni különböző többnemzeti­ségű területeket a következő határvonalakon belül: „A határvonal a Prut folyónál kezdődik, (az orosz-román határon) Novo­szelica közelében, követve a Prut folyását Galícia határáig, a Prut és a Szeret összefolyásáig. Azután a galíciai-bukovinai, majd a galíciai-magyar határ men­tén halad, az 1655 méteres Stog magaslatig. Innen a Tisza és a Visó vízválasztó­ján halad tovább, míg el nem éri a Tiszát Trebusa falu felett, a Visó torkolatá­nál. Ezután a Tisza mentén húzódik 4 km hosszan a Szamossal történő találko­zás völgyében, Romániának hagyván Vásárosnaményt. Majd dél-délnyugati irányban folytatódik, egy Debrecentől 6 km-re keletre lévő pontig, ahonnét ki­indulva a Sebes-Körös torkolata alatt 3 km-rel éri el a Köröst. Szegedtől észak­ra, Algyő magasságában jut el ismét a Tiszához, nyugat felől elhaladva Oros­háza és Békéssámson mellett, amelytől 3 km-re egy kis kanyart tesz. Algyőtől a határvonal a Tisza, majd a Duna folyását követi Románia jelenlegi határáig." 3 Az antant - nagyhatalmi érdekeitől vezérelve - önhatalmúlag Romániának ígért magyar területeket, mint a több nemzetiség által lakott Erdélyt, Bukovinát és a Bánátot, valamint a tisztán magyar lakosságú Alföldnek körülbelül a felét. Az antant ígéretei szerint a Román Királyság körülbelül 139 ezer km 2 területe megduplázódott volna, mégpedig kizárólag Magyarország rovására. Annak ellenére, hogy Románia hatalmas erőket vetett be az 1916. augusztus 27­én megkezdett invázióba, mégsem sikerült elérnie Erdély annektálását a központi hatalmak ellentámadása miatt. A Tirgu Jiu-i védelmi front áttörése után, 1916. de­cember 6-án ért véget Románia kétharmadának - és Bukarestnek - megszállása. 4 Az 1917. december 9-i fegyverszünet után Románia békeszerződést írt alá a központi hatalmakkal 1918. május 7-én, Bukarestben. 5 2. Ismételt román offenzíva Erdély ellen 1918. november 10-től Az 1918. november 3-ai padovai fegyverletételt követően Románia nem késle­kedett, hogy megtegye a szükséges politikai és stratégiai lépéseket annak érde­kében, hogy megszabaduljon a korábban Németországgal aláírt békeszerző­désben rászabott kötelezettségektől. A román diplomácia 1918-ban sorsdöntő eredményeket ért el: november 7­én nyilvánosságra hozták az Amerikai Egyesült Államok november 5-i nyilat­kozatát, amely szövetségesnek ismerte el Romániát és felkarolta a román nemzeti egység ügyét. November 10-én Ferdinánd király kiadta az új mozgósítási paran­csot, ugyanakkor ultimátumban szólította fel Mackensent Románia elhagyására. A területi terjeszkedést célzó román expanzióról a korabeli olasz katonai je­lentések beszélnek: 3 A Szövetséges Legfelsőbb Tanács angol szekciója által kidolgozott dokumentum hatá­rozatai, Párizs, 1919. február 23. OHTA, F. E^8, 74. gy., 7. f. 4 Erdély története 1830-tól napjainkig. IE. kötet. Bp., 1987,1696-1697. 5 Katonai helyzet az első mozgósítástól (1916. augusztus) a bukaresti békéig (1918. má­jus 7). OHTA, F. E-8, 76. gy., 7. f. 366

Next

/
Oldalképek
Tartalom