„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Hajdú Zoltán: A magyar földrajztudomány országszemlélete Trianon előtt és után

tekinthetőek abszolút pontosnak, az adatok a modern földmérés egész országra kiterjedően történő befejezése után válhatnak majd minden tekintetben pontossá. Hunfalvy rakta le az ország természeti földrajzi egysége szemléletének alap­jait, amikor megfogalmazta: „A magyar birodalom általában véve természeti viszonyaiban világosan kifejlett jelemmel bíró, földirati egyedség; határai tehát, kevés kivétellel természetesek, azaz hegygerinczek és folyók által jelölvék." 6 Hunfalvy a magyar birodalmat természeti viszonyaiban minden tekintetben egy gazdag, nagyra hivatott, természetes államtérként írta le, mely a korszak­ban jelentős természeti erőforrások többségével rendelkezik. A nagy, természeti földrajzi szempontból egységes, természeti erőforrásokban gazdag államtér a magyarságtudat egyik meghatározó tényezőjeként jelent meg. 7 A hagyományos államismerettani műveken túl a népesség problematikája kívülről került be a magyar földrajzi elemzésekbe. Az 1870-es népszámlálás eredményeinek publikálása, illetve Keleti Károly monografikus feldolgozása 8 után a szűkebb értelemben vett földrajzi elemzésekben is előtérbe került a né­pesség, majd a soknemzetiségűség problematikája. A magyar földrajztudomány intézményesülése az 1870-es évek elején rövid idő alatt ment végbe. A Magyar Földrajzi Társaság (MFT) megalapítása, tudományos fo­lyóiratának (Földrajzi Közlemények) megjelentetése, a Budapesti Tudományegyete­men az első magyar földrajzi tanszék létrehozása (Hunfalvy János lett az első pro­fesszora) új lökést adott a magyar földrajztudomány fejlődésének. Az 1870-es években az ország társadalmi, gazdasági, közigazgatási problé­máinak elemzése egyre szélesebb területet foglalt el a magyar földrajztudomá­nyon belül. Az 1876-ban kialakított új közigazgatási területi felosztás a földrajzi elemzések egyik legfontosabb területi keretévé vált. 9 A XIX-XX. század fordulóján megjelent nagy szintézis 10 már tudatosan vál­lalta fel, hogy egyszerre adjon teljességre törekvő természeti, demográfia, gaz­dasági, politikai stb., valamint területileg specifikus képet az országról. Minden gond ellenére Magyarország úgy jelent meg ezekben az elemzésekben, mint egy nagy, erős, nagyra hivatott állam. A magyar földrajzi elemzésekben az Osztrák-Magyar Monarchia problema­tikája csak kiegészítő jelleggel bírt Magyarországhoz képest. A legtöbb elemzés megelégedett annak megállapításával, hogy a 677 ezer km 2 területű és 57,5 mil­lió lakosságszámú Monarchia térbeli egységét (1. ÁBRA) a történelmi Magyaror­szág biztosítja, e nélkül nem lenne semmilyen létjogosultsága a Monarchiának. A magyar atlaszokban is háttérbe szorult Magyarországhoz képest a Monarchia 6 Uo. 112. 7 Hajdú Zoltán: A magyar államtér változásainak történeti és politikai földrajzi szemlélete a magyar földrajzi irodalomban 1948-ig. Tér és Társadalom, (9. évf.) 1995/3-4., 111-132. 8 Keleti Károly: Hazánk és népe a közgazdaság és a társadalmi statistika szempontjából. Athe­naeum, Bp., 1871. 9 Ballagi Károly - Király Pál: A Magyar Birodalom leírása, különös tekintettel az 1876. évi XXXII. törvényczikkre. Athenaeum, Bp., 1878. 10 Czirbusz Géza: Magyarország a XX. évszáz elején. Polatsek, Temesvár, 1902. 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom