„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században
Létezik egy földrajzi értelemben vett Erdély, amely a felszíni formákat tekintve összetartó szerkezetű, markáns hegységhatárokkal körülvett medence, 57 ezer km 2-nyi területtel. Ugyanakkor beszélhetünk egy változó nagyságú, történelmi értelemben vett Erdélyről, amely a XVII. században, mint önálló fejedelemség, messze túlterjedt a földrajzi Erdély határain. A XVI. században Magyarország háromfelé szakadásával létrejött egy államalakulat „Erdélyi Fejedelemség" néven („Szolimán szultán találmánya"), amelyhez kapcsolódtak a keletmagyarországi megyék is. Az Erdélyi Fejedelemség területi nagysága mindig változott a nemzetközi, elsősorban a Habsburg és a Török Birodalom közötti erőviszonyok függvényében. A török hódoltság időszakában Erdély számára tulajdonképpen lehetőség adódott arra, hogy földrajzi elhelyezkedéséből adódóan viszonylag önálló (gyenge török függőségben) államként funkcionáljon, és kedvező körülmények között akár fontos tényezővé váljon a nemzetközi politikában a harmincéves háború idején. A török kiűzése után Erdély betagolódott a Habsburg Birodalomba, s az osztrák uralom alatt több közigazgatási felosztást is megért. A Rákóczi-szabadságharc leverése után Erdélyt külön területként szervezik meg. A Habsburgok a Gubernium felállításával, térszemléletükkel biztosítják a folytonosságot Erdély különleges státusát illetően. II. József alatt, 1783. november 26-án „Erdélyt a létező és a »három nemzet« önkormányzati rendszerét mintegy szavatoló közigazgatási határok mellőzésével 10 vármegyére osztották". A korábbi vármegyékkel ily módon teljesen összekuszált Székelyföld autonómiája ezzel elméletileg megszűnt. 1786. január 16-án a központi ellenőrzés hatékonyságának fokozása céljából all erdélyi vármegyét három kerületbe szervezték: nagyszebenibe, kolozsváriba és fogarasiba, melyek élén kinevezett királyi biztosok álltak. „Az 1848-as Unió bizonyítja, hogy az erdélyiek gondolkodásában változatlanul él a kettős tudat, vagyis az, hogy Erdély egy különálló területi egység, de ugyanakkor a Kárpát-medence szerves része." 1 Az Uniót a románok elutasítják, 1867-től a passzív ellenállást választják, amely előrevetíti a trianoni tragédiát. A harmadik és egyben a mai értelemben használt „Erdély"-fogalom az 1920as trianoni békediktátummal született. A jelenlegi Erdély területe 46 ezer km 2rel nagyobb a földrajzi Erdélynél, összesen 103 ezer km 2 . A történelmi vagy földrajzi értelemben vett erdélyi területeken kívül ide soroljuk azokat a máramarosi, szatmári, bihari, aradi és temesközi területeket, egyetlen fogalommal élve „Partium"-ot (részeket), amelyet a békediktátum Romániához csatolt. Kánya József: Erdély mint önálló enró-régió? „Határok és régiók" nemzetközi földrajzi tudományos konferencia, Szeged, 1999. november 29-30. 333
