„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

nap múlva önként Csehországba távozott. A többieket csak nehézségek árán tudták elhelyezni. Elégedetlenek voltak.

15 Az 1938-as határváltozásokkal több szlováklakta település került Lengyelországtól a szlovák állam fennhatósága alá. Ezeket a területeket a háború befejezését követően Lengyelország visszavette, s a nemzetiségi problémát kitoloncolással oldotta meg. Atette a határon az itt élő 1213 szlovák családot, akik Szlovákiában a legtermékenyebb délnyugati gazdaságokat igényelték. A Szlovák Telepítési Hivatal az itteni földhiányra hivatkozva a közép-szlovákiai németek vagyonát kínálta fel nekik, de a repatriánsok általános elégedetlenségükkel elérték, hogy 281 családot a magyarlakta alföldi járásokba irányítottak.

16 A kárpátaljai szlovák optáns családokat a földrajzilag legközelebb lévő Kassai, Szepsi, Tornaijai és Királyhelmeci járások fogadták be. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kimutatása szerint 632 családot helyeztek el.

17 A szlovákiai kolonisták 1946 őszéig általában maguk választották ki a hivatalok által megjelölt községek közül a jövendő lakóhelyüket. így a magyarlakta járásokban szinte egész Szlovákia képviseltette magát. Az 1946. július 1-jei kimutatás szerint 5499 kolonista család kapott érvényes kiutalást, de csak a helyi kutatásokkal lehet megállapítani, hányan foglalták el a kiutalt gazdaságokat, s hányan kértek más birtokot.

18 Az első betelepítési hullámot követően a Szlovák Telepítési Hivatal, a Szlovák Liga és a Szlovák Matica aggódva figyelték a több évszázada együtt élő szlovák közösségek felbomlását. Attól tartottak, hogy az idegen környezetben, kisebb csoportokban élve veszélybe kerülnek az ősi hagyományok, és meg kell előzni, nehogy a kolonisták átvegyék a többségben lévő őslakosság helyi hagyományait, szokásait. A kolonisták nemzettudatának megerősítésére, az új környezetben várható együttélési problémák jobb elviselésére, valamint a szervezési és végrehajtási adminisztrációs munkák eredményesebbé tétele érdekében 1946 Őszén a Szlovák Telepítési Hivatal és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a belső telepítésben is kötelezővé tette a csehszlovák-magyar lakosságcserében bevált ikresítést. A végrehajtási irányelveket kidolgozó Szlovák Telepítési Hivatal szétküldte a belső telepítésben érintett szlovák községekbe a kijelölt ikerpárjuk nevét tartalmazó jegyzéket, s megjegyezte, hogy azokat „a régi és az új környezet közötti hasonlóság" alapján választották ki. így akarták az áttelepülést követően is együtt tartani a családokat, rokonokat, barátokat, sőt azt tervezték, hogy az egyes községek utcáinak lakóit is.

19 Az ikresítés megvalósítása a vártnál több nehézségbe ütközött, mert a Szlovák Telepítési Hivatal ebben az akcióban is számolt a lakosságcserében kitelepítésre jelölt magyar gazdák vagyonával. A csere megkezdése időben egyre tolódott, s így nem egy esetben megtörtént, hogy a lehozott kolonistákat nem is KEH-Pr, 1029: 1361/29-11-3347/47. i

6 SZNL-Po, SZTH-III. osztály, 21347/111^45. Az osztály anyaga egyelőre rendezetlen. A lengyelországi szlovákok sorsát csak a rendezést követően lehet rekonstruálni. 17 SZNL-Po, BMH-NV 580:5468/47. rendelet: 41556/3-VI/1-1947 (december 13.). 18 Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 1999, 53-55. 19 ÁTL-Vágsellye, Területi Telepítési Hivatal, 2/1947-^ln.: 3/1947-eln.-biz. Uo. Területi Telepítési Hivatal-Léva, 6: 223/47-eln. 297