„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

különbségtétel és a magyarok mérsékeltségének elismerése újabban már felbukkan a szlovák szakirodalomban,

34 azonban annak hangsúlyozásával, hogy a magyarság mögött nem állt jelentős erőt képviselő hatalom.

35 A csehszlovák válság elmélyülésének idején az EMP a történelmi körülményekhez igyekezett alkalmazkodni, és ügyelt arra, hogy Magyarország diplomáciai tevékenységével ne kerüljön ellentmondásba. Nemzeti jogainak biztosítását az egyenlő elbánás elve alapján, békés úton igyekezett elérni, és a helyi magyar lakosságot is mindvégig nyugalomra intette.

36 A magyarok nem fokozták követeléseiket, hogy lehetetlenné tegyék a csehszlovák kormánnyal a megegyezést,

37 hanem csupán haladtak az eseményekkel. Az egyenlő elbánás elve egy ideig a csehszlovák kormány által kibocsátandó, minden kisebbségnek egyforma kedvezményeket nyújtó nemzetiségi törvénycsomagot, augusztusban és szeptemberben az önrendelkezési jog alapján a népszavazást, München után pedig már az etnikai revíziót jelentette. Véleményünk szerint a csehszlovákiai magyarság vezetői az adott történelmi korban aligha irányíthatták volna másfelé a magyar kisebbséget, mint vissza az anyaországba. Mindezt mérsékelt módon, a békés eszközökhöz ragaszkodva tették. Esterházy és több más politikus akkor úgy vélte, hogy egy etnikailag igazságos határmegvonás megteremtheti a visszatérő magyarság számára a megmaradás feltételeit, egyúttal biztosíthatja a szlovák és a magyar nemzet békésebb egymás mellett élését. * Az etnikailag igazságos határ megvonásának esélyét a müncheni egyezmény ismert pótjegyzőkönyve adta meg. Október első hete a közvetlen csehszlovákmagyar tárgyalások előkészítésével kapcsolatos diplomáciai tevékenység jegyében telt el. A csehszlovák kormányválság, a szlovák és kárpátaljai autonómia kérdései miatt végül az ezzel kapcsolatos csehszlovák válaszjegyzék (október 6.) a 9-ei időpontot jelölte meg, amit a magyar kormány elfogadott. A komáromi tárgyalások megítélésének különbsége tűnik igazán áthidalhatatlannak, ezért ezt a kérdést érdemesebb egy kissé részletesebben megvizsgálni. A magyar és a szlovák tárgyalódelegáció tehát 1938. október 9-én 19 órakor ült össze először a Csehszlovákiához tartozó Komáromban. A kölcsönös üdvözlő szavakat követően Ivan Krno csehszlovák delegátus felvetette a tárgyalási nyelv kérdését. Megegyezés született, hogy a hivatalos nyelv a francia lesz, de tekintettel arra, hogy a cseh-szlovák delegátusok döntő többsége tudott magyarul, gyakorlatilag a magyar

38 és szükség szerint a szlovák nyelvet is hasz34 Ivanicková, Edita: i. m. 252-253. 35 Deák, Ladislav: 1997, i. m. 14-15. 36 Üj Hírek, 1938. június 11., 1. 3

? Deák, Ladislav: 1996, i. m. 40-41. 38 Záznam zo schödzí ceskoslovensko-mad'arskych delegácií v Komámé. (Feljegyzések a csehszlovák-magyar tárgyalások komáromi üléséről.) AMZV, VI./ 4., 61. d., 1938. (A Prágai Külügyi Levéltár anyaga az Ádám Magda és Szarka László által összeállított - egyelőre kéziratos formában létező - dokumentumkötet része. Az anyagot Szarka László bocsátotta rendelkezésemre.) 256