„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

alapján a magyar határmegállapító biztos előző év november 17-én még azt gondolhatta, hogy a nagyhatalmak határmegállapító bizottságokban lévő képviselőinek ideiglenes döntése Magyarországra nézve kedvező lesz. Időközben az általános politikai helyzet megváltozott. A magyar biztosnak ebben az időben már csak az angol elnökkel volt kapcsolata, aki Magyarország érdekeire nézve továbbra is kedvezően nyilatkozott. Az olasz tag családi ügyekből kifolyólag távol volt, a francia delegátus pedig - különös tekintettel arra, hogy időközben létrejött a francia-cseh megegyezés -, még fokozottabb mértékben, mint addig, a cseh érdeket védte. A csehszlovák követ felvetette, vajon nem volna-e kívánatos közös démarche-sal az előbb említett február 9-i terminus kitolását kérni. Indokolta ezt azzal, hogy ő csupán tárgyalásokra kapott megbízatást - de carte blanche -, és kénytelen a netán elfogadandó egyezménytervezeteket előzőleg kormányának bemutatni, melynek jóváhagyását február 9-ig nem reméli. A budapesti csehszlovák nagykövet ehhez a javaslathoz akkor is ragaszkodott, amikor a magyar delegáció vezetője kijelentette, hogy ő viszont arra kapott utasítást, hogy a szóban forgó két tárgyban az egyezményeket a legsürgősebben tárgyaltassa le.

65 Nem volt célszerű az időpont kitolása miatt a Nagykövetek Tanácsához fordulni, mert a nekünk ítélt területek átadása még nagyobb késedelmet szenvedett volna. A tapasztalat szerint a Nagykövetek Tanácsának ilyen tárgyú döntései mmdig inkább kedveztek a cseheknek, mint nekünk. A legegyszerűbb és leglogikusabb eljárás az lett volna, ha a tárgyalások - tekintet nélkül február 9re - folytatódnak. Ha ugyanis a tárgyalások február 9-ig nem fejeződtek volna be, a nagyhatalmak határmegállapítő bizottságban lévő képviselői minden további felsőbb rendelkezés nélkül ideiglenesen döntenek. Ez az ideiglenes döntés minden számítás szerint nem róhat Magyarországra nagyobb anyagi terheket, ezenkívül feltűnő, hogy a csehek iparkodnak egy ilyen megoldást elhárítani. Ha ez a döntés ránk nézve kedvező lesz, nincs okunk arra, hogy a két állam között végleges megállapodást erőszakoljuk ki, ha pedig kedvezőtlen, igyekeznünk kell majd a végleges megállapodást létrehozni. Ez természetesen kockázatos, mert éppen úgy, mint ahogy mi tudjuk egy végleges megállapodás létrejöttét kedvező döntés esetén hátráltatni, ugyanígy a csehszlovákoknak is módjukban áll. Már azért is, hogy a pénzügyi tárca a szükséges hitelt rendelkezésre tudja bocsátani, kívánatosnak tartottuk, hogy a két kormány a többször említett időpontig egymással közvetlen tárgyalások útján, sürgősen tudjon megegyezni. Ezáltal a mai helyzet (Somosújfalu csehszlovák határállomás, Salgótarján magyar határállomás) egyetlen szépséghibája, hogy a cseh vonatelegyek bejárnak Salgótarjánba is, eliminálva lett volna.

66 Azonban más okok is a közvetlen megegyezés mellett szóltak. így nem kétséges, hogy kedvező atmoszférát teremtett volna a két állam egymás közötti relációjában, ha ezekben a kérdésekben barátságosan tudnak megegyezni, és nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a csehszlovák kormány ere65 UO. « UO. 248