„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

Ezután felszólalt Osudsky, aki pusztán annyit mondott: „Országom kötelezte magát, hogy a tanács döntését elfogadja, tehát tartózkodom minden megjegyzéstől." Ezt követően felkelt, és ingerülten elhagyta az üléstermet. Pedig a Népszövetség által megállapított új határ nem természetes határ, és nem a helyi gazdasági érdekek elhatároló vonala, hanem pusztán Csehország katonai érdekeinek megfelelő stratégiai vonal volt.

30 A Népszövetség Tanácsának 1923. április 23-i döntése a határ megállapításán kívül két feltételt tartalmazott, éspedig: 1. A csehszlovák kormánynak azon jogát, hogy Somosújfalu állomást mint határ- és vámállomást használhassa, mely célra a magyar kormány minden könnyítést megad; 2. a csehszlovák kormánynak azt a kötelezettségét, hogy a Somoskőtől északra fekvő kőbánya kitermelésére és a termékek Somosújfalu állomásra való szállítására minden szükséges és segítő intézkedést megtegyen.

31 A miniszterelnökségnek a Határmegállapító Központ vezetőjéhez írt - 1923. december l-jén kelt - leveléből kitűnik, hogy a csehszlovák kormány lépéseket tett Párizsban, hogy a határmegállapító bizottság szóban forgó döntését - melyet azonban maga a bizottság csupán avis-nak tekintett - a magyar érdek hátrányára megváltoztassa. A kérdés elvi oldalát tekintve - a miniszterelnökség nézete szerint - a Nagykövetek Tanácsának ebben a speciális esetben nincs joga a bizottság szóban forgó avis-ját egyoldalúan megváltoztatni és döntő fórumként fellépni. Ha ezt mégis megtenné, ellentmondásba kerülne egyrészt az általa kiadott 1920. június 3-i pótutasítás ugyan nem kifejezetten a szóban forgó esetre vonatkozó, azonban analóg, erre is alkalmazható rendelkezésével, másrészt pedig csorbítaná a Nemzetek Szövetsége interpretálási jogát az 1923. április 23-i rezolúcióval kapcsolatos nézeteltérések esetében. Az említett pőtutasításban a Nagykövetek Tanácsa ugyanis úgy rendelkezett, hogy a határmegállapító bizottság által a Nemzetek Szövetségének Tanácsához felterjesztett jelentésen a Nagykövetek Tanácsa „nem tesz változtatásokat, csak a bizottsággal egyetértőleg". Nyilvánvaló ebből, hogy a Nagykövetek Tanácsa önmaga szabott korlátokat a Nemzetek Szövetsége elé tartozó kérdésekbe való beavatkozásnak. Viszont kétségtelen az is, hogy az említett április 23-i rezolúció automatikus magyarázója végső fokon csakis annak alkotója, a Nemzetek Szövetsége lehet. A Nagykövetek Tanácsa csupán abban az esetben lehetne illetékes, ha a Nemzetek Szövetsége ezt a jogot rá kifejezetten átruházta volna, ami a magyar biztos tudomása szerint nem történt meg.

32 30 Uo. 31 MOL K 478 (Határmegállapító Központi Iroda, általános iratok), ME általános iratok, magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság iratai, 1955/C-1/1923. 2. 28. 11. cs. 32 Uo. ME általános iratok, Miniszterelnökség, 8242

/ME II. 236