„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

vák követ a csehszlovák határbizottság négy tagjával jelent meg. Az elnök Wood angol közoktatási miniszter volt. Az ülésről - a magyar biztos határozott kívánsága ellenére - nem készült jegyzőkönyv. Da Gama felszólítására Tánczos április 14-ig Párizsban maradt, hogy az esetleg felmerülő további felvilágosításra elérhető legyen. Ilyeneket azonban már nem kértek. Tánczos 1923. április 15-én Genfbe utazott. A genfi tárgyalások és egyúttal a somosújfalui határkérdés elintézése április 23-ig tartott.

26 A Népszövetség Tanácsa a határkérdést már legelső ülésére - április 17-re napirendre tűzte. Da Gama felolvasta expozéját, mely kizárólag a kérdés genezisével foglalkozott. Utána az elnök felszólítására a két érdekelt állam képviselője ismertette kimerítően álláspontját. A csehszlovák megbízott Magyarországot azzal vádolta, hogy a somosújfalui határkiigazításban katonai előnyök elérésére törekszik. Tánczos azonnal reagált, rámutatva, hogy itt csak Csehszlovákia lehet az, akit katonai előnyök elérése vezérelhet. Felszólalása ellenére a tanács zárt ülésen elhatározta, hogy a kérdést tanulmányozás és véleményezés céljából egy katonai albizottságnak adja át.

27 A magyar és a cseh kormány a döntést előzetesen kötelezőnek ismerte el. A katonai szakvélemény beérkezte után a tanács újabb titkos ülése napirendjére tűzte a salgótarjáni határkérdést. Az egyik tanácstag bizalmas közlése szerint az ülésen a francia (Gout), az olasz (Gartassó) és a belga képviselők a magyar követelés elutasítása mellett foglaltak állást, és hangoztatták, hogy a csehszlovák érdeket a Népszövetségnek fokozott figyelemben kell részesítenie. Ezzel szemben Magyarország ügyét Wood angol elnök, Da Gama előadó és Svédország képviselője, Unden karolták fel. Hosszabb vita után Wood elnöknek sikerült a tanácsot rábírni, hogy legalább olyan mérvű határkiigazítást ítéljen meg Magyarország javára, mely a katonai szakértők által megjelölt vonallal összeegyeztethető.

28 Az albizottság Careyt, Pellicellit és a két érdekelt állam képviselőjét is meghívta. A katonai albizottság jelentésének vétele után vasárnap, április 22-én a tanács a másnapi ülésre Somosújfalu kérdését is napirendre tűzte. Az ülés rövid volt. A katonai albizottság jelentésének kiosztása után Mantoux felolvasta a döntést, majd megkérdezte a tanács tagjait, hogy van-e valami megjegyzésük. Tánczos szót kért - az elnök kifejezett kívánságára röviden -, és megköszönte Somosújfalu visszacsatolását. Ellenben csalódottságának adott kifejezést, amiért a tanács nem Somosújfalu egész vidékét csatolta vissza Magyarországhoz, noha a szóban forgó terület hovatartozása tulajdonképpen nem volt vitás, mert azt a határmegállapító bizottság egyhangúlag - a cseh képviselő szavazatával is - Magyarországnak ítélte. A határmegállapító bizottság idevonatkozó döntését a békeszerződés helyes értelmezésével indokolta, tehát a tanács döntésének ez a része szembehelyezkedett a békeszerződéssel. Tánczos beszédét azzal fejezte be, hogy a tanács ilyen magatartással kétségbeesésbe kergeti a sokat sanyargatott magyar nemzetet.

29 26 UO. 27 UO. 28 UO. 25 Uo. 5513. sz. betétlap. 235