„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Bacsa Gábor: Határviták Salgótarján térségében (Somoskő és Somoskőújfalu) 1921–1924

népszövetségi javaslatot tenni, az ügyet - eltekintve az előbbi szavazások eredményétől - új szavazás alá bocsátaná anélkül, hogy a két alternatív kérdést egymással kapcsolatba hozná. Ez reánk nézve azzal a következménnyel járhatott volna, hogy a szavazás két, egymástól függetlenül feltett kérdés fölött külön-külön történvén, a már megnyert kisebb határkiigazítást is elveszíthetjük. Tánczos altábornagy ezért az indítványnak a legerélyesebben ellenállt. A saját hatáskörében dönteni nem akaró bizottság a cseh indítványt tette magáévá, hogy a két alternatív javaslat fölötti döntésre az érdekelt felek a Nagykövetek Tanácsát kérjék fel mint arbitert. Ez újabb bizonyítéka lett volna annak, hogy a bizottság - tekintettel az általa kapott szoros utasításokra - még a legindokoltabb esetben sem mer a mi javunkra szóló konkrét javaslattal a Nagykövetek Tanácsa, illetőleg a Népszövetség elé lépni. Egyúttal azonban ránk nézve felettébb elgondolkodtató helyzet állott elő. Mivel a bizottság kérdéses állásfoglalása cseh kezdeményezésre történt, nyilvánvaló volt, hogy a csehek a Nagykövetek Tanácsától magukra nézve kedvező döntést reméltek. E feltevés helyességét igazolta, hogy a bizottság vonakodása, illetőleg műiden vonalon a cseheknek kedvező magatartása kétségkívül éppen a Nagykövetek Tanácsának utasítására történt. Ilyen körülmények között a kérdéses javaslatot egyrészt vissza nem utasíthattuk anélkül, hogy egy azonnali, számunkra kedvezőtlen bizottsági döntés veszélyét fel ne idézzük, másrészt viszont, a javaslat változatlan elfogadása esetén a Nagykövetek Tanácsának ránk nézve valószínűleg szintén kedvezőtlen döntésére számíthattunk. Ezért Tánczos altábornagynak Csáky azt az utasítást adta, miszerint közölje a bizottsággal, hogy a kérdéses javaslathoz, azaz egy döntőbíróság kéréséhez elvben hozzájárulunk. Tekintettel azonban arra, hogy a Nagykövetek Tanácsa a döntést e kérdésben már a bizottság első felterjesztése alkalmával elutasította, továbbá tekintettel arra, hogy hasonló döntésekre a határkiigazítással kapcsolatos összes rendelkezések és utasítások értelmében nem a Nagykövetek Tanácsa, hanem a Népszövetség hivatott, a magunk részéről a Népszövetség Tanácsát kívántuk döntőbíróságként felkérni, amire a magyar-osztrák határmegállapítás alkalmával a velencei egyezmény alapján már precedens is volt. Csáky utasítása szerint e feltételek alapján lehetett hozzájárulni a cseh kezdeményezéshez, illetőleg a bizottsági javaslathoz.

10 Csákynak az volt a véleménye, hogy javaslatunk elől sem a bizottság, sem a cseh delegáció egykönnyen el nem zárkózhat, ránk nézve pedig azon előnnyel jár, hogy egyrészt messzemenő engedékenységünket mutathatná, másrészt sikerülhet egy ránk előreláthatólag kedvezőtlen döntőbíró helyett az adott körülmények között elérhető legtárgyilagosabb arbitert választanunk. Ami a bizottságnak a Nagykövetek Tanácsa elé terjesztett többi, csekélyebb jelentőségű avis-jét illeti, azokra vonatkozólag az érdekelt biztosok a közvetlen tárgyalásokon megegyezést értek el, illetőleg a csehek ezekben az úgy az ő, mint a mi szempontunkból teljesen alárendelt jelentőségű kérdésekben taktikai szempontból engedtek, ami által kétségkívül az volt a céljuk, hogy a salgótarjáni ügyben az ő kívánságaiknak megfelelő döntést érjenek el. 10 Uo. 230