„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Suba János: Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925

böző hálózati rendszerekben vannak megadva (a csehek más rendszerben mértek, mint a magyarok), akkor a felméréshez választott hálózati rendszerbe kell az olyan háromszögelési pontokat átszámítani, amelyek más rendszerűek. Ezek az átszámítások elég bonyolult matematikai műveletek. Előfordulhat, hogy a legszorgosabb kutatással sem sikerül teljesen összegyűjteni az evakuálások alatt szertehurcolt anyagot. Ebben a valószínűleg előforduló esetben a hiányokat új mérésekkel és számításokkal kell a háromszögelő mérnököknek pótolniuk. Ezt a pótló munkát még a részletes felmérés megkezdése előtt kell elvégezni. Ha az új határ mentén már mindenütt vannak háromszögelési kövek, tehát olyan kövek, melyeknek pontos helyzete országos viszonylatban meg van állapítva, akkor a határvonal felmérését, illetve töréspontjainak helyzetét ezekhez a már megállapított helyzetű kövekhez viszonyítva végzi el a mérnök. Hogy ezt megtehesse, két-két háromszögelési pont között úgynevezett sokszögvonalat vezet, és a részletpontok helyzetét ezekhez a sokszögvonalakhoz viszonyítja mérésekkel. Az ilyen sokszögvonal egy olyan tört vonal, melynek mindkét végpontja meghatározott pont (háromszögelési pont). Ha megmérjük a tört vonaldarabok (sokszögoldalak) hosszait és a töréspontoknál keletkezett törésszögeket, akkor ennek a vonalnak a helyzetét a térképen felrajzolt háromszögelési pontok között pontosan ábrázolhatjuk. Ha most a részletpontoknak megmérjük a merőleges távolságait a megfelelő sokszögoldaltól, és megmérjük a merőlegesek talppontjának a távolságát a legközelebbi törésponttól, akkor a részletpontokat is pontosan helyükre tudjuk rajzolni a térképen. A mérnök tehát a természetben kijelöli ezeket a sokszögvonalakat, mégpedig úgy, hogy lehetőleg sok határpont már a sokszögvonalnak töréspontjaként legyen felhasználható, mert így időt takarít meg, és a munkálat is pontosabb lesz. A kitűzés után megméri az oldalhosszakat, és műszerrel megméri a törési szögeket. A határköveket kifuvaroztatja helyükre, és az előírásoknak megfelelően elhelyezteti őket a kitűzési karók helyére. Az előírások szerint például vannak olyan kövek, melyek alá pontosan elhelyezett földalatti jelzést is kell tennie, mások alá viszont nem; elő van írva az is - különböző műszaki meggondolások alapján -, hogy milyen mélységre kerüljenek a kövek stb. Mindezeknek a munkálatoknak helyes elvégzésére személyesen kell felügyelnie. Úgy kell a munkálatokat beosztania, hogy a kövek elhelyezésével - legalábbis a sokszögpontul is szolgáló köveknél - a sokszögmenetek mérési munkáit megelőzze. Amikor az előzetes kitűzés alapján a köveket elhelyezték, akkor megtörténhet a határvonal végleges bizottsági bejárása. A bizottság most már azt a helyzetet fogja maga előtt látni, amely a gyakorlatban a határőrizeti szervek és a pénzügyőri szervek céljait hivatott - egyéb fontos célok mellett - szolgálni. Meggyőződhet egyszersmind arról, hogy a végleges határmegjelölés az ideiglenesen kitűzött határral megegyezik. A bizottság ezután véglegesen jóváhagyhatja a határ megjelölését. Ezek után a mérnök megméri minden egyes határkő helyét a kitűzött sokszögvonalhoz viszonyítva. Minden egyes határkő elhelyezéséről - a környező 214