„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Suba János: Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925

munkálatok sorrendjét, a mérnökök feladatait sorolta fel.

22 Az alább leírt műszaki folyamatok zajlanak le minden határszakaszon, mióta a határvonalat határjelekkel állandósítják, geodéziailag felmérik és térképezik. Az országhatár kitűzésével és megjelölésével megbízott mérnök feladata, hogy a határmegállapító bizottságok által elméletileg megállapított és katonai térképbe nagy vonalakban berajzolt határvonalat a természetben és részleteiben kitűzze, kövekkel láthatóan kijelölje, továbbá a kijelölt határvonalat térképeken - úgynevezett kataszteri térképeken -, melyeken a magánbirtokok is fel vannak tüntetve, ábrázolja. A katonai térképek méretaránya ugyanis olyan, hogy azokon az egyes magánbirtokokat nem lehet feltüntetni, és így az országhatárvonal menetét sem tartalmazhatják teljes részletességgel, amely viszont a magánbirtokok határaira lehetőség szerint tekintettel van. A mérnök ezért a következő munkálatokat végzi: Adatokat szerez be a községekben a helyi viszonyokra és kívánságokra vonatkozóan. A határvonalat tájékozódás céljából előzetesen bejárja. Mielőtt ugyanis a határbizottsági bejárására sor kerül, amely során lehetőség szerint már a határ ideiglenes megjelölése is megtörténik és a határ menetére vonatkozóan vitás ügyek is szóba kerülnek, a mérnök a határvonal általános földrajzi helyzetével, menetével, a helyi terepviszonyokkal stb. már tisztában kell, hogy legyen. A határ első bizottsági bejárását vezeti, és megmutatja, hogy a határkijelölő bizottság általános döntése alapján hol kell az országhatárnak vonulnia. Az egyéni birtokhatárokat figyelembe véve (nehogy az új határ a magánbirtokokat 22 A felmérés különböző munkálatainak rendszeres, egységes végrehajtása végett utasításokat adnak ki, melyek teljes részletességgel előírják a tennivalókat és azok mikéntjét. Felsorolják a bemérendő és ábrázolandó összes tereptárgyat, megszabják bemérésük és ábrázolásuk módját. A mérések és az ábrázolások megkívánt pontosságának biztosítása céljából hibahatárokat adnak meg, amelyeket a mérés vagy a rajzolás hibáival túllépni nem szabad. Az utasítások meghatározzák az írásbeli, számítási és rajzi munkarészek formáját, kidolgozási módját is. Az utasítások szerkesztésekor a gazdaságosság szempontja szintén nagyon fontos. A követelményeket a szükségletek szerint kelt megállapítani, és a megállapított követelményekhez kell megválasztani az azokat kielégítő leggazdaságosabb bemérési módokat és a térképezési méretarányt. A hibahatároknak nem szabad túl szigorúaknak lenniük. A hibahatárokat a még megengedhető és kivételesen előfordulható legnagyobb hibára kell megadni. Jó munkánál átlagosan a hibahatárnak legfeljebb felét használják ki. Az olyan munkában, amelyben az eltérések általában elérik vagy megközelítik a hibahatárokat, valami szisztematikus hibának kell lennie, amelyet fel kell kutatni és ki kell küszöbölni. Az utasítások előírásai a mindenkori követelményeknek megfelelően változhatnak, és általában változnak is. Felmérési munkákban az érvényben levő utasításokat a legszigorúbban be kell tartani. Elv, hogy az országban bárhol és bárki végezze is a felmérés munkáját, a munkarészek egyöntetűek legyenek, és bárki folytasson is egy más által elkezdett munkát, az zökkenőmentesen, külön tanulmányozások nélkül folytatható legyen, továbbá bármely földmérési munkában a szakember azonnal kiismerje magát. Az utasítások általában minden írásbeli (számítási) és rajzi munkarészre előírják a formát, a számítások legnagyobb részéhez nyomtatványok állnak rendelkezésre. A most ismertetett utasítás műszaki szempontból mai szemmel nézve már elavult, mind szókincsében, mind eljárásában. 212