„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról

Az Osztrák-Magyar Monarchia ilyen mértékű megcsonkítását Masaryk részben a nemzetiségi eszme mint államszervező elv erejével, részben pedig a brit biztonságpolitika érdekeivel indokolta. A törökök lehanyatlásával - érvelt - a Habsburg Birodalom elveszítette létének értelmét, s 1866 után ráadásul még Berlin vazallusává is vált. A kontinentális egyensúly fenntartásában játszott szerepe ily módon nem egyszerűen megszűnt, hanem ellenkezőjébe fordult. A hármas szövetség létrejötte óta Ausztria-Magyarország nem Németország Drang nach Osten politikájának a gátja, hanem éppen ellenkezőleg, a német terjeszkedés hatékony elősegítője. A birodalom feldarabolása, déli és északi területein két szláv államnak a létrehozása és ezek összekötése egy korridorral ezzel szemben sorompót képezne Berlin Konstantinápoly és Bagdad felé irányuló expanziójával szemben, s „megakadályozná, hogy Németország gyarmatosítsa a Balkánt és Kis-Ázsiát, valamint azt is, hogy a magyarok Berlin engedelmes előőrseivé váljanak".

7 Masaryk előbb Rómába ment, majd onnan Genfen át Párizsba vezetett az útja. Milan Stefanik szlovák származású, de már korábban francia állampolgárságot szerzett csillagásszal és Benessel együtt ott alakította meg 1916 márciusában a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amely a független csehszlovák állam létrehozását tűzte ki céljául. Masaryk rövidesen Párizsból is továbbment, s átmenetileg Londonban rendezkedett be, ahol csatlakozott a Seton-Watson támogatásával és részben pénzén megjelenő lap, a New Europe köréhez, amely a nemzetállamiság eszméjét, s ebből következően már nem a Monarchia föderalizálásának, hanem felbomlasztásának a programját népszerűsítette. Benes" továbbra is Párizsban maradt, s ott jelentette meg 1916-ban a Détruisez l'Autriche-Hongrie, azaz Pusztítsátok el Ausztria-Magyarországot című propagandamunkáját. A kötet címe pontosan kifejezte annak tartalmát. Masaryk téziseit Benes annyiban fejlesztette tovább, hogy Erdély Romániához történő „visszacsatolását" is az elérendő célok közé sorolta. A független Magyarország - hangsúlyozta - „csak és kizárólag a magyarok által lakott területeket tarthatja meg".

8 A nyugati hatalmak 1918 tavaszáig haboztak a nemzetiségi követeléseket, illetve a Monarchia jövőjét illetően. Ekkor azonban kimondták a döntő szót. A nemzetállami törekvések felkarolásának első nyilvános jele az 1918. április 911-i római „Elnyomott Népek Kongresszusa" megrendezésének támogatása volt. A kezdeményezés a New Europe körétől indult ki. A résztvevők többsége - köztük Mussolinivei - olasz volt; a húszfős délszláv delegációt Trumbic vezette; a héttagú cseh küldöttség élén Beneá állt. A lengyeleket nyolc, a románokat öt fő képviselte. A delegátusok kimondták, hogy a Monarchia „elnyomott nemzetei" nem akarnak továbbra is a birodalom keretei között élni, hanem független állami létet követelnek maguknak. („... e népek mindegyike kinyilvánítja jogát nemzeti és politikai egységének megteremtésére s gazdasági és politikai függetlenségének kivívására. Ausztria-Magyarországban e népek mindegyike a német uralom eszközét, jogai és célkitűzései elérésének alapvető akadályát lát7 Uo. 371 /2241 .,53297. 8 Benes, Edvard: Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot. Szerk.: Gulyás László. JATE Történész Diákkör, Szeged, 1992, 45. 157