„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Kocsis Károly: A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században
tek/osztrákok" aránya mind a tartományon belül (64,9%), mind pedig a tartomány legnagyobb városaiban, Bolzano/Bozen-ben (26,6%) és Merano/Meran-ban (50,5%) kísérteties módon hasonlított az Együttélés által tervezett dél-szlovákiai magyar többségű régió fentiekben ismertetett azonos etnikai jellemzőihez. A második változat szerint a már ismertetett magyar többségű régió három részre oszlott volna: 1. nyugaton Pozsony és Ipolyság között (525 ezer fő, 63,1% magyar), 2. középen Ipolyság és Kassa között (239 ezer fő, 54,2% magyar), 3. keleten Dél-Zemplénben és Ungvidéken (59 ezer fő, 77,3% magyar). A Szlovákia új területi felosztásához készült tervek közül a Meciar-kormány felkérésére 1993 márciusában elkészíttetett, többször módosított, végül nyolc régión (oblasf) alapuló beosztás került később elfogadásra. Az egyébként korábban 7, 10 illetve 11 régió létrehozását is mérlegelő tervezet - a közigazgatási egységek kiterjedését és elnevezését tekintve - leginkább az 1949-1960 között létezett kerületi beosztáshoz hasonlított. A nyugat-európai régiókkal, közigazgatási modellekkel példálózó terv 600-800 ezer lakosú régióinak székhelyéül Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Zsolna, Besztercebánya (esetleg Zólyom), Eperjes és Kassa lett kijelölve. Feltűnő, hogy a fenti régióközpontok közül öt az északnyugati szlovák magterületről került ki, onnan, ahol a korabeli legerősebb kormánypárt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HDS), illetve a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a legnagyobb támogatottságot élvez(ett). A régiók területének lehatárolásánál az etnikai szempontot csak annyiban vették figyelembe, hogy a magyarság településterületét a lehető legtöbb szlovák régió között osszák fel. Ennek következtében a magyarlakta határvidékből csupán a távoli Trencsén, Zsolna és Eperjes régiója nem részesült. A többi esetében pedig sikerült a közigazgatási térképet úgy megrajzolni, hogy a jövőbeli regionális önkormányzatokban a kétharmados szlovák többség mindenütt biztosítva legyen, és ugyanakkor a hivatali nyelvhasználatnál előírt 20%-os határt a magyarok csupán a nyitrai és a nagyszombati régióban (32,8%, illetve 24,9%) érhetnék el, azt is csak az idecsatolt kisalföldi, Pozsony és Ipolyság közötti magyar etnikai területnek köszönhetően. 6. Az 1996 utáni időszak A Szlovák Nemzeti Tanács a „Szlovák Köztársaság területi-közigazgatási rendjéről" szóló, 1996. évi 221. sz. törvényében - miként az várható volt - a nyolc régión (kerületen, ,,kraj"-on) nyugvó tervet fogadta el 1996. július 3-án. Az 1996. július 24-én életbe lépett törvény Szlovákia 49 030 km 2-nyi területét 8 kerületre (kraj), 79 járásra (okres), 136 városra (mesto) és 2867 „önálló községre" (samostatny obec) osztotta fel. (1. ÁBRA) 147
