Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Balassagyarmat csehszlovák megszállása

lenségektől óvták volna meg városunk társadalmát, osztályait és felekezeteit." (Nvm. 1919. jan. 4. -helyesen: jan. 8. A palóc tiszti dandár szervezéséről.) Az ún. palóc dandár (a dandár vagy brigád ugyanazon fegyvernem két ezredéből összeállított alakulat) szervezéséről ellentmondó adatokkal rendelkezünk. Vizy Zsigmond szerint, amint azt kötetünkben közölt visszaemlékezésében írja, ő maga kezdeményezte a HM-ben ötezer puska, tizenkét géppuska és két autóra felszerelt hegyi löveg Balassagyarmatra küldését. Vizy célja volt „egy erős és minden tekintetben megbízható csapatra szert tenni s ennek segítségével, ha a szükség úgy kívánja, akár a legdurvább erőszak alkalmazásával is ötezer embert fegyveres szolgálatra kötelezni és fegyelemben tartani." Vizy tervét Rákóczy kormánybiztossal is közölte. A százados felrója Rákóczynak, hogy a hadianyaggal ő maga szeretett volna rendelkezni. A szállítmány kiküldése előtt a budapesti katonatanács tájékozódott Vizy megbízhatósága felől. A negatív állásfoglalások miatt a fegyverek szállítása elmaradt - állítja Vizy. 1939-ben a főhadnagy még Tombor Jenőt, a HM katonai osztályfőnökét nevezte meg a szervezkedés támogatójaként. Akkor is állította: „parancsnokságom alatt az Ipoly völgyében egy olyan irányú szervezkedés indult meg, melynek első célja az volt, hogy a csehek terjeszkedésének gátat vessen". Arra azonban, hogy ez a tevékenység miből állt, csak a már említett, és alább közölt, visszaemlékezéseiben tér ki. Rákóczy kormánybiztos, visszaemlékezésében, Friedrich István hadügyi államtitkárt nevezi meg a demarkációs vonal védelmére indított szervezkedés támogatójának, Vizyt, Trautvein Ottó és Berczelly György katonatiszteket, továbbá Pongrácz Györgyöt és Huszár Aladárt - no és önmagát - a helyi szervezőknek. Szerinte Somló vezetésével a nemzeti tanácsban működésüket „ellenforradalomnak állították be" és támadást indítottak a szervezők ellen. - „Dr. K.", a Ladányi-féle megyemonográfia írója 1934-ben már összekapcsolja a szervezkedést az ún. Palóc Köztársaság kikiáltásának szándékával, azt állítva, hogy a „kuruc-palőc brigád" szervezésére Berczelly György százados „hivatalos felhatalmazást mutatott fel a kassai hadtestparancsnokságtól". Könyvében Sulacsik „fehér gárdának" nevezi a szervezetet, de csupán az általunk most közölt hírlapi tudósításokat idézi, lekicsinylően megjegyezve: „Nem is szükséges ennek a fegyverkezésnek különösebb jelentőséget tulajdonítani. Később azt állítja, hogy az ötven főnyi fehér gárda a városban „erkölcsi komolyságot teremtett." Sulacsik számol be arról, hogy a katonatisztek propagandáját, toborzási próbálkozásait a környék lakossága részvétlenül fogadta. Összevetve a forrásokat, elmondható, hogy 1918. december végén, 1919 első napjaiban ténylegesen megtörtént egy negyven fő körüli tiszti különítmény felfegyverzése a demarkációs vonal védelmének érdekében. Ez tekinthető esetleg az említett több ezres fegyveres erő magjának. Valószínű, hogy a kezdeményező, vagy inkább a HM részéről megbízott, Vizy főhadnagy volt, az azonban kétséges, hogy a HM őt szemelte volna ki ötezer ember fegyverbe szólításának irányítására, akárcsak a tervezgetés során is. Január 10-én Rákóczy egy törzstiszt kinevezését is kérte a HM-től, a 16. gyalogezred vezetésére. Továbbá jelentette a karhatalmi osztályának, hogy telefonon megkérdezte „a balassagyarmati szociáldemokrata tanácsot [bizonyára: nemzeti tanácsot], hogy kiadandók volnának-e a Balassagyarmatról Budapestre küldött főhadnagynak az Ipoly védelmére igényelt ágyúk és fegyverek. Hallottam, hogy a balassagyarmati szociáldemokraták a fegyverek kiadását ellenezték. így esetleg meg leszek fosztva annak lehetőségétől, hogy az Ipolyt megvédjem, pedig meg vagyok arról győződve, hogy a csehek a fegyveres ellenállás esetén az átlépést meg sem kísérelnék." (HL 3669/314/1985. sz. microfiche, 1919. jan. 10.) A legvalószínűbb, hogy a „palóc dandár" helyi szervezése abban a körben zajlott, amelyet Rákóczy határol be: maga a kormánybiztos, a vármegye vezető tisztviselői és a vá98